Megelégelték a gyalázatot: üresen marad a kispesti fanatikusok törzshelye

Az NB II-ben immár a második idényét töltő Bp. Honvéd hat pontra van a feljutástól.

És egyre a kieséstől…

Jó, hét forduló után még nem kell elkönyvelni a harmadosztályú folytatást, de annyi kijelenthető, a szebb napokat, sőt éveket, évtizedeket látott klub olyan mélyre süllyedt, mint a 115 esztendeje íródó történelme során talán még soha. Olybá tűnik, a nemrég megtörtént tulajdonosváltás sem hozott nagy változást, ahhoz képest, hogy arról lehetett hallani, a szeptemberi válogatott szünet után már az új Honvéd lesz a pályán, a csapat gyalázatos teljesítményt nyújtott múlt vasárnap Csákváron, már-már megalázó módon szenvedett 3–1-es vereséget. Noha a klubkommunikáció azt sugallta, hogy Pekár István 20. percben történt kiállítása pecsételte meg a gárda sorsát, szó sem volt erről: a házigazda szimplán lefocizta.

Apropó, klubkommunikáció! Az új vezetőség – sokak számára érthetetlen módon – a sajtóosztály összetételébe alaposan belenyúlt, holott ha valami működött az elmúlt években Kispesten, éppen ez a részleg volt. Nos, ami azóta zajlik kommunikáció címszó alatt, az vetekszik a csapat produkciójával, a hétvégi meccstudósítás például oktatóanyag lehetne: hogyan nem szabad csinálni!

Főleg egy Honvédnál nem, mert ez (is) méltatlan a klub dicső múltjára nézve.

Még egy hónapja sincs, hogy arról írtunk, a Honvéd mindenhol falunapot rendez. Idézet az augusztus 26-án megjelent cikkből: „Akár egy hirdetést is feladhatnának a XIX. kerületi vezetők: Végre nyerni akar egy meccset? Önbizalom-növelő sikerre van szüksége? Azt szeretné, hogy a drukkerek kinevessék az ellenfelet? Hívja a Honvédot!”

EZT OLVASTA MÁR?

Mintha Csákvárra is hívták volna…

A piros-feketék ugyanis megint gondoskodtak a falunapról, nem csoda, hogy a „nagy” Honvédnak alázatból, győzni akarásból és még hosszasan sorolhatnánk, mi mindenből példát mutató házigazdák úgy ünnepeltek a lefújást követően, mint akik életük legfontosabb csatáját vívták meg sikerrel.

Kilátástalan és kiábrándító, amit a Honvéd jó ideje művel (és amit némelyek a Honvéddal művelnek!), senki nem lepődhet meg azon, hogy a csapat mellett tényleg jóban-rosszban kitartó, a vendégszektorokat vasárnap is megtöltő drukkereknél a csákvári kudarc után betelt a pohár. Az Ultras Kispest 1991 kedd délután az alábbi közleményt adta ki:

„Van még lejjebb?! Hiába a sorozatos ígérgetések vezetők és játékosok részéről, azt látjuk hétről hétre, hogy kilátástalanság, szenvedés, elképzelés nélküli játék jellemzi a mérkőzéseket. Hét fordulót követően a 14. helyen állunk. Ez elfogadhatatlan az ország egyik legpatinásabb klubjában. Alig telt el pár hét, mióta a soroksári gyalázat után az akadémián meglátogattuk a csapatot, és most sajnos ismét a kritikus hangokat kell előtérbe helyeznünk. Vasárnap a meccs első 30 percében a Kanyar üresen marad! A fél óra elteltével együtt, egységesen vonulunk be a lelátóra. Ezúton kérjük együttműködésetek, és hogy mindenki csatlakozzon hozzánk a stadion többi pontján is. Álljunk ki a név, a színek és tradíciónk mellett közösen! Vasárnap mindenki a Kanyarba! Hagyományokhoz méltó Kispestet!”

Aki kicsit is ismeri a kispesti fanatikusok elhivatottságát, tudja, ha arra szánják rá magukat, hogy üresen hagyják törzshelyüket, akkor már baj van.

Nem vitás, Kispesten most már baj van.

Nem is kicsi…

EZT OLVASTA MÁR?