Shane azonban rossz híreket kapott: előbb Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, aztán Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke is azt nyilatkozta, az Amerikából ide nősült edzőnek nem jár semmi. Legalábbis a hatályos törvények szerint.
Ezzel én nem tudok és nem is akarok vitatkozni, a két sportvezető biztos tudja, mit beszél, s hát a törvény az törvény.
Ez van a mérleg egyik serpenyőjében.
A másikban pedig a riói három olimpiai arany és egy ezüst mellett még ezek az eredmények fémjelzik Shane és Katinka közös munkáját:
világbajnokságokon (50-es és 25-ös medencében együtt) 17 arany- 6 ezüst és 4 bronzérem, Európa-bajnokságokon 20 arany-, 5 ezüst- és 4 bronzérem, továbbá megszámlálhatatlan világkupa-győzelem, és persze világcsúcsok, amelyek közül ma is él a 200 vegyesen 2015-ben elért rekordja.
Szóval ők ketten együtt elképesztő sikereket értek el, amiért Katinka (májusban töltötte be a „nyugdíjkorhatárt”, a 35 évet) már kapja a jól megérdemelt járadékát, Shane meg nem kap semmit, s az „ígéret” szerint nem is fog.
Anno a Közgázon, amikor egy évig jogot is tanultunk, Csanády professzor az első órán a fejünkbe verte az aranyigazságot: „A jogászok nem az igazságot keresik, hanem a jognak való megfelelést”.
Mivel ezt kénytelen vagyok elfogadni, azt mondom: ha már a jog nem áll Shane Tusup mellé, szolgáltassunk neki legalább igazságot.
Azt, hogy ezt hogyan, és milyen módon oldható meg, azt nem nekem kell idelent eldöntenem, hanem Schmidtéknek odafönt.