Pezsgőzés lett a vasárnapi ebédből Dombiéknál – húsz éve lett először bajnok a Debrecen

Változnak az idők és az igények. A Loki-szurkolók a saját bőrükön érezhetik mindezt. Mert volt nagy fociünnep néhány héttel ezelőtt, amikor a debreceni csapat a Fehérvár elleni győzelemmel bebiztosította a bennmaradást az NB I-ben, de akadtak, akiknek eszükbe juthatott, hogy 20 évvel ezelőtt még a klub első bajnoki címét ünnepelhették!

Amikor a DVSC 2005. május 14-én 5-1-re győzte le az Oláh Gábor utcai stadionban a Békéscsabát, talán csak halkan, óvatosan mondta ki bárki is a városban, hogy bajnokok lehetnek. Két forduló még hátravolt a szezonból, a Loki vezette a tabellát. A rivális Ferencváros másnap lépett pályára Pécsett győzelmi kényszerben, ám a 14. percben a csapatkapitány, Lipcsei Péter öngólt szerzett…

– Épp családi ebédre készültünk, amikor a testvérem izgatottan mondta: pakoljuk el a húslevest és a rántott csirkét, vegyünk elő pezsgőt és sok-sok poharat! Mi előző nap magabiztosan vertük a Békéscsabát, megtettük a nagy lépést álmaink útján, de az is kellett, hogy a Fradi ne nyerjen. A pécsiek 2-0-ra verték a zöld-fehéreket, és mi, ott Debrecenben először kiabálhattuk önfeledten, hogy bajnokok vagyunk! – mondta lapunknak Dombi Tibor, a DVSC 35-szörös válogatott labdarúgója, jelenlegi segédedzője. – Spontán örömünnep kezdődött a városban, az igazi fiesztára egy hét múlva került sor, amikor a Pécset fogadtuk. Már bajnokként! Győztünk 3-1-re, a lelátón karneváli volt a hangulat. Gyorsan lezuhanyoztunk, mert várt ránk egy nyitott turistabusz. Azzal mentünk a belvárosba, és az út mellett boldog drukkereket láttunk. Amikor beérkeztünk a Fő térre, azt hittem, káprázik a szemem, vagy 50 ezer ember várt ránk. Az estét, vagy inkább az éjszakát Szima Gábor klubtulajdonos éttermében mulattuk végig, s azoknak az óráknak nem minden pillanatára emlékszem... Kétség nem férhet hozzá: az volt pályafutásom legnagyobb élménye.

Azóta már hét bajnoki címmel büszkélkedhet a piros-fehér alakulat, és a klubtörténet legjobb játékosa, a 11-szeres válogatott Sándor Tamás is csodaként élte meg azt a 20 évvel ezelőtti első aranyérmet.

– Dombi Tibivel mi még a másodosztályban mutatkoztunk be a Lokiban, amely sokáig az ­NB I és az NB II között ingázott. Aztán a 2000-es évek elején én Izraelből, Tibi Hollandiá­ból tért vissza. Egyre erősebb hátterünk és játékoskeretünk volt, éppen ezért azt mondtam a játékostársaimnak, miért ne lehetnénk mi a bajnokok? Már az előző szezonokban is közel jártunk ehhez, ám a 2004–2005-ös idényben valóban mi voltunk a legjobbak. A kulcsmeccset május 8-án az Üllői úton játszottunk, és az a gól nélküli döntetlen óriási lépést jelentett az aranyérem felé. Felejthetetlen hetek, hónapok, sőt évek voltak azok! – magyarázta Sándor, akinek edzőként nyolc hónapja nincs csapata, a DVSC-nél mégsem számítanak a szolgálataira.