Húszéves átkot tört meg Major Veronika

Egyévesen elvesztette édesapját, anyukája egyedül nevelte – 2004 óta ő az első sportlövőnk, aki olimpiai dobogóra állhatott.

Nem is hét, hanem húsz szűk esztendő áll mögöttünk sportlövészetben, ugyanis 2004, Igaly Diána athéni aranya óta nem nyertünk olimpián érmet. Ezt a rossz sorozatot szakította most meg Major Veronika, aki harmadik lett a sportpisztolyosok 25 méteres döntőjében. Ő lenne a sportág megmentője?

"Ezt nem az én tisztem eldönteni, hogy mi ezek után a rangom, a címem, nagyon örülök, ha így tekintenek rám, és annak is örülök, hogy két évtized után sikerült megtörnöm ezt a negatív szériát. Csonka Zsófi és Péni István közel állt hozzá, nekik sem sokon múlt, de végre megvan" – mondta immár itthon, Keszthelyen, ahol múlt vasárnap tartottak egy kis rögtönzött fogadást a tiszteletére, melyen édesanyja is részt vett.

Ő nevelte fel, egyedül, miután egyéves korában meghalt az édesapja.

"Sajnos nem lehetett kint, itthonról szurkolt nekem, aminek nagyon örülök – árulta el újdonsült olimpiai bronzérmesünk. – Nem arról van szó, hogy nem akartam, de elég nagy macera lett volna kiutazni neki, ugye nem is Párizsban voltunk, hanem onnan még majdnem háromszáz kilométernyire. Nagyon sajnálom, hogy nem volt ott, de nézett a tévében, és mérhetetlenül büszke rám."

Veronika 12 évesen kezdett el sportlövészettel foglalkozni, méghozzá unokatestvére, Sándor István hatására, aki egyszer elment egy edzésre, és a következőre már vitte magával: mondta, hogy milyen jó, ezt neki is ki kell próbálnia. Annyira megtetszett neki, hogy ott is maradt, azóta is a BEFAG Keszthelyi Erdész Lövészklub tagja, vagyis hűséges típus. Akárcsak a magánéletében, ahol stabil kapcsolatban él.

A 27 éves sportoló készült az éremszerzésre: mindkét versenyszámában döntőbe akart kerülni, ez sikerült is, sportpisztollyal speciel az olimpiai rekord beállításával.

"Abszolút éremért utaztam Párizsba, ez számomra egyértelmű volt, főleg miután bejutottam a döntőkbe, ezért is mentem, és így is jöttem haza – jelentette ki utólag, pedig amikor légpisztolyban megnyerte a selejtezőjét, de csak a nyolcadik lett a döntőben, aggódtunk. – Néha az utolsókból is lehetnek elsők, mint az én esetem is bizonyítja, ez fordítva is igaz, de az a helyezés egyáltalán nem tört le, sőt inkább motivált."

És a történet innentől ismert: sportpisztolyban is első lett a selejtezőben, és ott már nem engedte ki a kezéből a jól megérdemelt érmet.