Juhász Péter: Jussunk ki újra az Eb-re a bolgárok elleni siker után!

Játszottunk már a bolgárokkal remek meccseket, s megannyi kellemes emlék fűződik az 1962-es chilei vébén, az ­1966-os ang­liai világbajnokságon vagy az 1968-as mexikói olimpián rendezett találkozókhoz. Hatot, hármat, majd négyet rúgtunk nekik.

Ezért is jelentett tragédiát, amikor 1971 májusában 3–0-ra kaptunk ki Szófiában, Európa-bajnoki selejtezőn. Utána mégis kijutottak a mieink az Eb-re, s az utódoktól most is ezt reméljük.

Kiszenvedett döntetlen (1–1) itthon a franciák ellen, Zámbó Sándor, a válogatott alapembere pedig keserűen mondta: „Most már idegenből kell az itthon elvesztett pontot visszahozni…” Ez 1971 áprilisában történt, májusban pedig a sérülésből visszatért Albert Flóriánnal a csatársorban, zuhogó esőben kikocogott a Vaszil Levszki Stadion felázott gyepére a nemzeti csapat. Csúnya vereség lett a vége. 

Jobb, erősebb válogatottunk volt, ám azon a napon tompán, ötlettelenül futballoztunk, a bolgároknak meg szinte minden bejött – mesélte Juhász Péter. – Nem lepődtünk meg, amikor a mérkőzést követően, útban hazafelé a repülőtéren Hoffer József kapitány közölte, hogy lemond. Itthon kaptunk hideget-meleget, aztán kinevezték Illovszky Rudolfot, és mi néhány hónap múlva gól nélküli döntetlent játszottunk a Maracana Stadionban Brazíliával. Majd megvertük itthon a jugókat, és önbizalommal vártuk a bolgárok elleni visszavágót.

A 24-szeres válogatott Juhász nemcsak a bombaerős Újpesti Dózsának, hanem a válogatottnak is alapembere volt. Balhátvédként elől-hátul tette a dolgát. A Bulgária elleni visszavágón 1971. szep­tember 25-én is a kezdőcsapatban kapott helyet a Népstadion 75 000 nézője előtt. A 2–0-ra megnyert találkozó új reményt és új lendületet adott a magyar futballnak.

Esztergomban készültünk edzőtáborban a fontosabb mérkőzésekre – folytatta Juhász. – A bolgár ­meccs előtt is meglátogattak bennünket az elvtársak, ilyen-olyan fejeseket küldtek hozzánk a pártból. Lelkesítő beszédeket mondtak, és némi pluszpénzt is beígértek... Tisztában voltunk vele, csak a győzelemmel maradhatunk versenyben a csoportelsőségért. Az ellenfél olykor veszélyeztetett, ám szünet után már a mi akaratunk érvényesült. A második félidő elején megindultam a bal oldalon, keresztbe akartam rúgni a lasztit. Lecsúszott. De volt benne erő, és a meglepett kapus fölött a felső sarokba vágódott a labda. Óriási gólt lőttem, még ha nem is így akartam. Aztán néhány perccel később Vidáts Csaba a beadásom után befejelte a másodikat. Fontos siker volt, hozzásegített bennünket, hogy bejussunk az Eb négyes döntőjébe. Az utódoknak azt kívánom: legalább ilyen különbséggel győzzenek hétfő este! A magyar labdarúgás most is jobb, mint a bolgár, így elvárható a siker.

EZT OLVASTA MÁR?