Robbie Keane: Hiányzott a küzdeni akarás, nem ilyen csapatot akarok látni!
)
)
Amióta a Ferencváros vezetőedzője, ez volt a legelkeserítőbb veresége?
Minden vereség fáj, a legjobban persze mindig a legutóbbi. Nem szeretek, sőt utálok kikapni! Nekem minden vereség csalódás –szörnyű érzés volt játékosként, és ugyanolyan edzőként. A futballban viszont az a szép, hogy mindig van egy következő mérkőzés. Fel lehet állni, és meg lehet mutatni, ki mire képes.
Kívülről úgy tűnt, az első plzeni gól után szétesett a csapata. A kispadról is így látta?
Csakugyan így történt. A mérkőzés előtti napokban végig arról beszéltünk, végig arra készültünk, hogy pontrúgásokból nagyon veszélyes az ellenfelünk, erre az első gólt szögletből kaptuk… Az igazság az, hogy amit ezen a mérkőzésen nyújtottunk, roppant kevés volt. Hiányzott a küzdeni akarás, az elszántság. Holott az az alapja a futballnak, hogy futsz, harcolsz, kiteszed a szíved a pályára. Az első negyvenöt percben ebből semmi nem látszott. Én nem ilyen csapatot akarok látni! Jó focit szeretnénk játszani, de az sem megy küzdőszellem nélkül. Amit a szünetig műveltünk, borzasztó volt, alig nyertünk párharcokat.
)
A „karmesterhez”, Mohammed Abu Fanihoz alig jutott el a labda, a csehek teljesen kikapcsolták a játékból.
Való igaz, nem sikerült a labdát eljuttatnunk hozzá. Tudtuk, mire képes a Plzen, nem lepett meg minket semmivel, ugyanakkor maradéktalanul érvényesítette az akaratát. Amiben jók a csehek, azzal nőttek fölénk, el kell ismerni, teljesen megérdemelten győztek. Még úgy is, hogy gyakorlatilag három gólt ajándékoztunk nekik.
)
Csapata mintha már az első percektől fogva húzta volna az időt – gyaníthatóan nem ez volt a taktika.
A pályán már a labdarúgóknak kell menedzselniük a mérkőzést, bizonyos szituációkban nekik kell döntést hozniuk. Van, amikor lassítani kell a játékot, kiváltképp akkor, ha egy fizikálisan erős, sokat futó csapat az ellenfeled, ráadásul még idegenben is játszol. De felesleges is magyarázkodni – kikaptunk.
)
Valamelyest vigasztalja, hogy csapata eljutott az Európa-liga rájátszásáig?
Pillanatnyilag nem. Csak ismételni tudom magam: utálok kikapni. Megjegyzem, és ezt a lefújást követően az öltözőben is elmondtam a fiúknak, a vereség a futball része, de nem mindegy, hogyan veszítesz. Játékosként én is szerepeltem vesztes csapatban, de soha nem jöttem le úgy a pályáról, hogy ne harcoltam volna! A szurkolóinknak viszont hálával tartozom, rajtuk megint nem múlt semmi, miattuk is dühít, hogy így estünk ki.
Vasárnap már a Fehérvár elleni találkozó vár a Fradira. A bajnokságban sem remekelnek mostanság…
Azt is elmondtam a srácoknak, hogy most már karaktereket és vezéreket akarok látni! Az a legkevesebb a plzeni vereség után, hogy mindenki magába néz – vezetőedzőként én vagyok az első, aki ezt megteszi. A következő napokban, hetekben kiderül, mire vagyunk képesek csapatként. Össze kell tartanunk, be kell bizonyítanunk, hogy több, sokkal több van bennünk! A hétvégén máris itt a lehetőség a játékosok előtt, hogy megmutassák, milyen erős személyiségek – a Fehérvár ellen meglátjuk, kit milyen fából faragtak.
EZT OLVASTA MÁR?
)
)
)
)
)
)
)
)