Kínai és török orvosok sem tudtak segíteni Bozsicson

Egykori újpesti társai közül Simon Attila különösen jó viszonyt ápolt vele, a paksi színekben gólkirály csatár az elmúlt időszakban is tartotta a kapcsolatot régi barátjával.

„Emlékszem, három-négy hónapja mondtam a feleségemnek, mi lehet Marióval, mert mindenhonnan törölte magát. Aztán rá úgy egy hónappal bejelölt, és akkor mondta el, hogy teniszlabdaméretű tumort találtak a fejé­ben az orvosok. Autót vezetett, amikor rosszul lett, kórházba vitték, és akkor derült ki az egész – mesélte a Sportálnak Simon. – Járt kezelésen Kínában, Törökországban, mondta is egyszer, hogy végre összezsugorodott a tumor. Le volt gyengülve, de nagyon bizakodónak tűnt, kijelentette, hogy le fogja győzni a betegséget. Én is mondtam neki, hogy meggyógyul, és elmegyünk majd bulizni, úgy, mint régen. Írogattunk még párszor, aztán az elmúlt időszakban már nem jelentkezett, és nagyon rossz érzés alakult ki bennem... Nem igazságos, hogy a legjobb emberek ilyen fiatalon elmennek. Hasonló volt az életfelfogásunk, nagyon jó személyiségű, küzdős, melós srác volt.”

Kabát Péter is a lila-fehéreknél focizott Bozsiccsal.

„Letaglózott a hír – mondta a korábbi válogatott csatár. – Hét év légióskodás után 2008 nyarán jöttem haza, összetartó közösségbe kerültem, amelynek vezéregyénisége volt. Bár védekező középpályásként futballozott, távoli szabadrúgásai és hatalmas bombái miatt gyorsan a szurkolók kedvence lett. Rengeteget futott, igazi harcos volt, szívesen támadtam előtte, mert tudtam, ha el is veszítem a labdát, ott játszik mögöttem, és nem hagyja, hogy az ellenfél átjátssza a középpályát. Részvétem a családjának.”

Csizmadia Csaba az egykori fehérvári légiós lakótársa is volt.

„Sokként ért a hír, holott tudtam, hogy küzd a betegséggel – mondta a korábbi válogatott hátvéd. – Két és fél évet játszottunk együtt, lakótársak is voltunk. Úgy kerültünk össze, hogy szinte alig tudtunk kommunikálni, nem beszéltünk egy nyelvet. De így is sokat segítettünk egymásnak, eljutottunk oda, hogy én tanítgattam őt magyarul, ő pedig engem angolul. A pályán is szép emlék a kupagyőzelem, az NB I-es harmadik hely, egy magyar–bosnyák meccsen pedig ellenfélként is játszottunk.”