Kis borsodi faluban jótékonykodott a Ferencváros hajdani közönségkedvence

A Ferencváros egykori tizenkétszeres válogatott csatára most karácsony előtt is különleges élmény részese lehetett. Egy aprócska Miskolc környéki faluba látogatott el, és olyan volt, mint a Mikulás, megannyi ajándékot vitt, hogy aztán a síró polgármester, a könnyeit törölgető tanárnő, óvónő társaságában elmondhatatlan boldogságot szerezzen megannyi szegény sorsú kisgyereknek.

Csatlakozz a WhatsApp csoportunkhoz a legfrissebb sporthírekért! Kattints ide! 

Életveszélyes volt a kapu előtt. Szoki, ahogy mindenki becézi őt a mai napig, igazi lesipuskás volt. Jött a beadás jobbról, balról, hopp, ott termett, aztán fejjel vagy lábbal a hálóba juttatta a lasztit. Játszott a Rába ETO-ban, majd 1977-ben igazolt a fővárosba, és a Ferencváros mezét 282 alkalommal húzhatta magára – ezalatt 158 gólt termelt. Abban az időszakban rengeteg klasszis csatár szerepelt a magyar csapatokban, Törőcsik Andrástól kezdve Fazekas Lászlón, Várady Bélán, Izsó Ignácon, Weimper Istvánon át Fekete Lászlóig. És még sorolhatnánk! Szokolai így is tizenkétszer húzhatta fel magára a válogatott címeres mezét. Nyert bajnoki címet, Magyar Népköztársasági Kupát a Fradival, hogy aztán az osztrák bajnokságban is kipróbálhassa képességeit. A Sturm Grazban a mai napig legendaként emlegetik. Természetesen ott van minden Fradi-meccsen, szurkol egykori csapatának, s ha a helyzet úgy hozza, jótékonykodik rendszeresen, nagy-nagy lelkesedéssel.

„Büszkén mondhatom, hogy az 1974-ben alapított Szent István Gimnázium labdarúgócsapatához tartozom – mondja Szokolai László. – Afféle Minarik Ede vagyok, a szívügyem ez a tehetséges gyerekekből álló, és nyugodtan mondhatom immár patinás csapat. De nem csak az eredményeink és a múltunk figyelemre méltó. A Szent Istvánnál fontos a karitatív tevékenység, a mások megsegítése, ezért évről évre a szülők adományait összegyűjtik, így volt ez most is. Egy mikrobusszal indultunk el ezúttal a Miskolctól ötven kilométerre lévő Taktabájba.

Felkavaró, különleges pillanatok voltak ezek, pedig nem először csinálok ilyet. A Szent Istvánnál hagyomány, hogy évről évre ajándékokat gyűjtünk, s elindulunk az ország valamelyik irányába. Bevallom, megdöbbentem attól, ami ezen a borsodi településen fogadott. Nem tudom másként kifejezni mindezt, de sárból és mocsokból próbálnak új életet, életteret építeni maguknak ott az emberek. Az iskolában a padok épp olyanok voltak, mint amikor én, az ötvenes évek végén a suliban ültem. Leírhatatlan a szegénység, és megsüvegelendő mindaz, amit ez ellen próbálnak tenni. A helyiek nem győztek hálálkodni, májusra meghívtak, és biztos vagyok benne, hogy el is megyünk. Mint ahogy a tervek szerint jövőre is ajándékokkal teli mikrobusszal vágunk neki, talán Veszprém vagy Gyöngyös felé. Majd meglátjuk…”

A közelmúltban írtunk róla, hogy Ebedli Ferenc, az FTC és a Volán egykori labdarúgója Kiskőrösön él egy idősek otthonában. Szokolai akkor nyilatkozott is a Sportálnak. Neki nemcsak barátja, de edzőkollégája is volt annak idején az idősebbik Ebedli. Nos, most, amikor szóba került az ő tragédiája, Szokolai rögtön mondta is: „December 29-én Ebedli Zolival együtt megyünk meglátogatni Ferit. Ez már eldöntött tény, és többen ígérték, hogy csatlakoznak hozzánk."

Szokival természetesen szóba került a Ferencváros őszi szereplése, no meg az Olympiakosz elleni kupameccs is.

„Hallom és olvasom, hogy sokan valamiféle kudarcról beszélnek a Fradival kapcsolatban, mert csak a második helyen áll a csapat. Ne vicceljünk már! Mindössze egy pont a hátrány, az is lehet, hogy a következő fordulóban már a Ferencváros lesz az első. Tény, akadtak hullámvölgyek ezen az őszön, de ezen sem kell csodálkozni. Ne felejtse el senki, hogy három edző irányította az elmúlt hónapokban a Fradit. Három különböző karakter, alighanem három különböző felfogással, edzésmunkával. Nem könnyű ezeket a váltásokat megélni egy játékosnak. Hiszem, hogy tavasszal erősebb és egységesebb lesz a Ferencváros. Egyébként pedig egyértelműen a nemzetközi kupaszereplésen volt a fő hangsúly. S a csapat egy erős csoportból veretlenül jutott tovább, és játszhat tavasszal.

Már hívtam is Kubatov Gábort és mondtam neki: »Elnök úr, már szervezzük az utat Athénba«, mert én igazi kabala vagyok, ha csak tehetem ott ülök a lelátón, bárhol is játszik a Ferencváros…”