Kislánya és vőlegénye végignézte a halálát – harminc éve bukott végzeteset Ulrike Maier

Szóval az a bizonyos, 1994-es januárvégi nap… Amikor Ulrike Maier kilöki magát a rajtkapun, és elkezdi száguldását a híres lejtőn, bizonyára nem jut eszébe sem neki, sem senki másnak, hogy már csak alig másfél perc van hátra az életéből…

A 26 esztendős osztrák nem akárki a szakmában, hiszen 1989-ben Vailben világbajnok lett Super G-ben (mint utóbb kiderült, három hónapos terhesen!), majd két évvel később a saalbach-hinterglemmi vb-n megvédte a címét (sőt, óriásműlesiklásban még hozzátesz egy ezüstöt), a célban a férje és a kislánya várja.

De vissza a Kandaharra! Ulrike óránként 105 kilométeres sebességgel száguld, amikor a pálya egy veszélytelennek tartott, sőt enyhén emelkedő szakaszán a jobb léce hirtelen jobbra kiszalad alóla (talán egy kis bucka téríti ki útjából), és a síelő már nem tud korrigálni. Elveszti az egyensúlyát, elesik és teljes lendülettel nekizuhan az időmérő berendezést védő szalmabáláknak, amelyekből kilóg egy nem megfelelően lefűrészelt pózna. A szerencsétlen síelő pont a nyakával találja ezt el, a sisak leszakad róla, és – mint utóbb kiderül – a nyaki gerince és a gerincvelője elszakad, ami azonnali agyhalált eredményez. (A videót a szörnyű balesetről itt tekintheti meg.)

Felkavaró képek ezek a célban álló ezrek, a tévékészülékek előtt ülő százezrek számára, amelyek között ott van Ulrike vőlegénye, gyermekének apja, Hubert Schweighofer és kislánya is, Melanie. A népszerű versenyző halála közüggyé válik, a baleseti jeleneteket újra és újra lejátsszák, még a temetése is médiacirkusszá válik, élő televíziós közvetítéssel.

A tragédia másnapján a gyászoló férj ott áll a baleset helyszínén, és a sajtó nyilvánossága előtt megesküszik: 

A verseny szervezőbizottságának vezetője halálos fenyegetéseket kap, Kurt Hoch, a FIS versenyigazgatója rendőri védelemre szorul.

Két évvel később ő és svájci helyettese, Jan Tischhauser bíróság előtt találkozik Schweighoferrel, a per végül egyezséggel zárul. A FIS 10 000 svájci frankot fizet a garmischi hegyimentőknek, a szövetség – elismerve erkölcsi felelősségét – 600 000 frankot utal át egy alapba Melanie javára. A bíró indoklása szerint: „A vádlottak esetleges büntetőjogi felelőssége minimális eséllyel lett volna megállapítható".

Ulrike Maier tragédiája forradalmat indított el a biztonsági intézkedések terén: szabályozták a síléceket, nagyobb bukózónákat és biztonsági hálókat írtak elő még az úgymond biztonságos helyeken is. A pályákon azóta kék festékkel jelzik az ideális útvonalat, a mérőeszközöket pedig rugalmas póznákra szerelik fel, amelyeket puha matracokkal védenek. Mindez masszívan megnövelte a szervezők költségeit, de a sportolóknak sem lett egyszerűbb, nekik alá kell írniuk egy nyilatkozatot, amelyben megerősítik, hogy saját felelősségükre síelnek.

Még egy szó Maierről: esetét még tragikusabbá teszi, hogy már korábban bejelentette, hogy az 1993/94-es szezont követően befejezi a versenyszerű sportolást, mert több időt szeretne a családjával tölteni.