Klampár boldog dédnagyapaként sem akarja letenni az ütőt

Klampár Tibor olyan sportág szupersztárja mind a mai napig, amelyben emberemlékezet óta megdönthetetlen az ázsiai uralom.

Páratlan tehetségének köszönhetően azonban így is hat asztalitenisz vb-érmet zsebelt be, de egykori társai szerint tálentuma többet érdemelt volna. A hat érem közül kiemelkedik a Jónyer Istvánnal párosban aratott diadal, valamint a legendás észak-koreai csapatarany, amelyet éppen 26. születésnapján akasztottak a nyakába. Még egy évtizeddel később is a világ élvonalához tartozott, a szöuli olimpiai bronzról pedig csak a szokatlan rendezés miatt maradt le. A pingpong magyar virtuóza vasárnap már dédnagypapaként ünnepli 70. születésnapját, hamarosan pedig második csípőműtétjén esik át, de eszébe sem jut letenni az ütőt.

Egy hónapja, márciusban született Ildikó lányom legnagyobb gyerekének, Richárdnak a kislánya. Az elhunyt anyósom tiszteletére választották a Janka nevet a csöppségnek, én pedig már büszke és boldog dédnagypapaként várhatom a 70. születésnapomat

– mesélte el a család legújabb tagjának születéséről szóló örömteli hírt a Vasárnapi Blikknek a legenda. Klampár a világ egyik legjobbja volt, ám gyerekkorában eleinte nehezen ismerték fel a benne rejlő ritka adottságot. Nemrég elhunyt bátyja vitte le először a terembe, és tanította a stílusra, amellyel aztán a kínai világklasszisoknak is újat tudott mutatni.

Négyen voltunk testvérek, két nővérem mellett a bátyámmal nőttünk fel, aki aztán megismertetett a pingponggal. Józsinak, aki sajnos már nincs köztünk, rengeteget köszönhetek. Az összes siker mögött ott van minden, amit tőle tanultam, és ezt sosem fogom elfelejteni

– mesélte a kezdetekről Klampár, aki már 13 esztendősen serdülő-Európa-bajnok volt, és 15 évesen felnőtt magyar bajnok.

Aztán jött a megszámlálhatatlan nemzetközi siker: 18 volt, amikor Jónyerrel vb-győztes lett Nagojában, 26, amikor Jónyerrel és Gergely Gáborral csapatvilágbajnoki diadalt ünnepelt Phenjanban. Aztán az asztalitenisz 1988-ban megérkezett az olimpiára, Klampár 35 évesen az ötkarikás történelembe is beírta magát. Elődöntőbe jutott, és csak a rendhagyó kiírás miatt kellett játszania a harmadik helyért, negyedik lett.

Ez nagy csalódás számomra. Most nem a kis nyomorult nyugdíjamat kellene beosztanom, meg a pénzt, amit a Gerevich-ösztöndíjon keresztül és a Celldömölktől kapok. Az az olimpiai érem a járadékkal sok nehézségtől szabadítana meg, mert most kénytelen leszek 70 évesen órát adni, hogy megéljek. De nem panaszkodom, mert nem elherdáltam a pályafutásom alatt keresett pénzt. Mindkét gyerekemnek vettem lakást, és az is igaz, hogy mindig vadiúj járgányokkal kocsikáztam

– mesélte a Celldömölki VSE edzőjeként is tevékenykedő legenda, aki játékosként idén a Budapest bajnokságban szerepelt, ám csapata hirtelen megszűnt.

Testvére, Klampár Ilona is a védelmére kelt.

Tibor mindig segített mindenkinek, akinek szüksége volt rá. A családban mindkét gyerekét elindította az életben, én egyedül neveltem az enyémet, engem is mindig segített, ahogy a bátyánkat. Jószívű, jólelkű ember, az a nagy baj, hogy nem gondolt az idős korára

– mondta Ilona.

A legenda elárulta, újabb műtétre készül, de még így sem hagyja abba a játékot, pedig a nyártól új csapatot kell találnia.

A jobb lábam nagyon fáj, a bal csípőmet már megműtötték, most jöhet a jobb is. De műtve volt már a könyököm, a vállam... Olyan vagyok, mint az autó, amelyben 5 millió kilométer van már

– mondta.

Hét végén bajnoki forduló vár a Celldömölkre, ám gyanús, hogy a délutáni összecsapást áttették délelőttre...

Készülhetnek valamivel, pedig én nem szoktam ünnepelni a születésnapomat. Nővérem is hív ebédelni, és majd Jónyer Pistáékkal is lesz valami a jövő héten. Nagyon megtisztelő, hogy ennyien gondolnak rám. Szép gesztus, hogy nem felejtik el, de nekem a szülinapom sosem volt fontos, és ez most, ennek a kerek évszámnak az esetében sincs másként

– mondta Klampár

Jónyer mostantól bácsizza
A Klampár Tibor (balról), Jónyer István, Gergely Gábor trió sikert sikerre halmozott, a két jó barát pedig már alig várja, hogy méltó módon felköszöntse az egykori csapattársat. A négyszeres világbajnok Jónyer egy kis ugratással is készül az ajándék mellé. – Amikor elmúltam hatvanéves, Tibor elkezdett poénból bácsikázni, most, hogy ő betölti a hetvenet, ezt visszakapja tőlem. Egy párszor felköszöntjük, hogy élvezze ki ezt a 70. születésnapot, aztán jó ideig nem szólunk hozzá – mondta viccelve Jónyer, és szavaiból világosan érezhető a sok-sok évtizedes barátság. – Tiborral álom volt párost játszani, a világ egyik legjobb játékosa mellett lehettem. Ha fejben és kondícióban kicsit fegyelmezettebb, akkor akár egyéni világbajnok is lehetett volna, a tehetsége alapján ez nem is kérdés. Gergely ezzel maximálisan egyetért. – Tibivel a mai napig testvéri barátság van közöttünk, ahogy Pistával is. Nagyon boldog vagyok, hogy Klampival egy csapatban játszhattam. Gyerekkorunktól ismerjük egymást, és én azóta nem csalódtam benne. Mindig hatalmas szíve volt. Ő zseni, de önhibáján kívül sajnos benne maradt pár világbajnoki cím. Méltatlanul nem eléggé megbecsült zseni – jelentette ki a kétszeres vb-győztes Gergely.

EZT OLVASTA MÁR?