„Húsz-harminc évente születik ilyen tehetség” – korábbi edzője Klujber Katrinról
)
– Eszméletlen érzés, ahogyan együtt énekeltük a Himnuszt. Ennyi néző előtt, akiktől rengeteg szeretetet kaptunk, száz százalékot nyújtottunk, mindent kiadtunk magunkból, a sírógörcs kerülgetett
– nyilatkozta a kontinensviadalon végig bomba formában játszó, Dunaújvárosban született kézilabdázó.
Volt, aki számított erre, az a szakember, aki még kisgyerekkorában egyengette a siker felé, a nevelőedzője, aki boldogan emlékezett arra, hogyan is indult a klasszis játékos karrierje.
– Megsirattam a lányok sikerét, és Ketrinke fantasztikus játékát
– kezdte a megkeresésünkre Takács Józsefné Gyöngyi.
– Nem is gondoltam volna, hogy belőlem is ekkora érzelmeket vált ki ez a bronzérem. Elképzelni nem tudom, mit élhettek át ott a pályán a lányok, és főleg Katrin, akinek egyszerűen imádom a személyiségét. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, mert szuper jó játékos és ember, aranyos, kedves és mindenkivel nagyon közvetlen. Gyerekkorában is az odaadás jellemezte. Mindene volt a kézilabda már az általános iskolában. Nagyon szerettem edzőként és diákként egyaránt, matematikát tanítottam neki, mindent megcsinált, amire kértem.
Már szivacskézilabdás korában látszott rajta, hogy sokra viheti.
– Edzőkollégákkal többször beszéltünk róla, hogy hatalmas játékos válhat belőle, mert 20-30 évente születik ilyen tehetség. Nem akarok nagy szavakat használni, most arra a jó értelemben vett szemtelenségére, pimaszságára gondolok, hogy ő a pályán az a „Ki, ha én nem?” típus. Ha nem sikerül egyszer valami, akkor nekidurálja magát, még egyszer, teljesen mindegy, ki az ellenfél
– mondta a korábbi edzője.
A sikerhez vezető út olykor könnyekkel volt kikövezve, a mestere elárulta, tanítványa többször pityergett.
– A korosztályos bajnokságokban is ontotta a gólokat, de amennyiben nem jöttek a győzelmek, többször eltörött nála a mécses
– tette hozzá.
Takács Józsefné féltette egykori tanítványát, amikor a Fradihoz igazolt, nem tudta, vajon hogyan bírja majd az élvonalbeli meccsek terhelését, megússza-e a sérüléséket. De látva teljesítményét, örömmel írja neki a gratuláló üzeneteket.
– Minden alkalmat megragadok, hiszen egy edzőnek nem is lehet nagyobb kívánsága, mint egykori kézilabdázóját örömkönnyekkel az arcán látni
– mondta meghatódva.
)
)
)
)
)
)
)
)