Kós Hubert mentette meg a magyar csapatot, a vb-királynője McIntosh volt

Rendkívül furcsa volt a megítélése az idei szingapúri vizes vb-nek, ennek egyrészt az volt az oka, hogy a koronavírus-járvány miatt feltorlódott világbajnokságok nyomán ez volt négy éven belül a negyedik ilyen esemény, ráadásul egy olimpia utáni versenyen mindig sokkal nagyobb számban vannak olyan úszók, akik nem csúcsformában érkeznek, vagy akár nem is vesznek részt a seregszemlén.

Mindezek mellett a szervezést és a lebonyolítást is sok kritika érte, a nyíltvízi úszók (messze nemcsak a magyarok) panaszkodtak leginkább az embertelen körülményekre. Előbbi azaz az elnyújtott versenynaptár oka annak is, hogy szinte alig emlékszünk a magyar nyíltvízi úszók szereplésére, akik három éremmel zárták a versenyeket, annak ellenére, hogy a felkészülés a szakvezetés szerint sem volt tökéletes. A versenyzők is utaltak erre a nyilatkozatokban, majd a szövetségi kapitány, Gellért Gábor ugyancsak elismerte, hogy a mieink nem készültek fel megfelelően a szingapúri körülményekre.

– fogalmazott a sportvezető.

Utólag tehát érthető, hogy miért maradtak el az eredmények a kezdeti hosszabb távokon, és miért volt messze a dobogótól Betlehem Dávid és Rasovszky Kristóf, illetve a lányoknál Mihályvári-Farkas Viktória, Juhász Janka és Fábián Bettina. A rövidebb távokon azonban már javult a teljesítmény, Fábián Bettina megszerezte első világbajnoki érmét egy bronz képében a 3 kilométeres sprint távon, ugyanebben a versenyszámban Betlehem Dávid ezüstérmet nyert, majd a Fábián Bettina, Mihályvári-Farkas Viktória, Rasovszky Kristóf, Betlehem Dávid összeállítású csapat is a harmadik helyen fejezte be a versenyt. A kezdeti nehézségek ellenére tehát kiegyenesedett a nyíltvízi úszók szereplése, mellyel a szakág bizonyította, hogy továbbra is töretlen a fejlődés, mélyül a csapat, férfi és női vonalon is több versenyző képes jó eredményekre. Az azonban biztos, hogy a speciális körülményekre jobban fel kell készülni, mert ezek a körülmények ebben a sportágban elkerülhetetlenek.

Vízilabdázóink kitűnő duplaezüstje után pedig jött a medencés úszás, ahol Milák Kristóf hiányában Kós Hubertre hárult az a feladat, hogy hozza a magyar csapat számára kulcsfontosságú aranyérmet. Párizs olimpiai bajnoka ezt szállította is, sőt még egy éremmel bővítette a kollekciót, másnak viszont esélye sem volt dobogóra állni.

Az eredménysorra ránézve egy alapvető tényt mindenképpen meg kell állapítanunk. A magyar medencés csapat mélysége eltűnt erre a világbajnokságra. Milák Kristóf hiányában Kós Huberten kívül nem volt más olyan úszó, aki eséllyel pályázott az éremre, néhány kiemelkedő egyéni döntőnek és a váltók sikerének lehetett örülni.

Épp ezért kezdjük az értékelést az említett győztessel, aki sikeres és nagyon értékes héten van túl. Egyrészt régi adósságát törlesztette azzal, hogy a 200 méteres vegyesúszás versenyében bronzérmet szerzett, hiszen Kós sokáig vegyesúszónak számított, ezzel az eredménnyel pedig bizonyította, hogy ha el is tolódott a hangsúly a hátúszás irányába, fel tudja venni a versenyt a legjobbakkal a vegyes számokban is. Az amerikai szaktekintély, Bob Bowman dominanciáját mutatja, hogy ezen a távon a dobogó első két fokán is az ő tanítványa végzett Shaine Casas és a francia klasszis, Léon Marchand személyében. Ez a bronz azért is kárpótolhatta a magyar versenyzőt, hogy 100 háton szoros versenyben maradt le a dobogóról. Fő számát viszont sikerrel hozta, pedig 200 méteren is nagyon veszélyesnek tűnt Pieter Coetze, aki száz méteren az egész mezőnyt meglepte. A magyar versenyzőnek a legjobbjára volt szüksége, és 1:53:19-es Európa-csúccsal ezt hozta is. Noha Kós Hubert nagyon önkritikus volt a 4x100-as gyorsváltó után, és nem volt teljesen elégedett az 50 háton elért nyolcadik hellyel, összességében egy rossz szót sem szólhat a saját teljesítményére, profizmusát dicséri azonban, hogy már most is előre tekint.

– értékelt az olimpiai bajnok.

A világbajnokság másik magyar csúcspontja a 4x200-as női gyorsváltó negyedik helye volt. A döntőben Ábrahám Minna, Ugrai Panna, Molnár Dóra és Pádár Nikolett rendkívül közel úszott a maximumukhoz, és elhozta a helyezést, amire a nagy nemzetek mögött reálisan ácsingózni lehetett. Ráadásul ennél a váltónál ki kell emelni, hogy évek óta konzekvensen építi őket a szövetségi kapitány, látszik a koncepció, és az is, hogy a tagok között jó a kémia. A váltószereplésre egyébként sem lehetett panasz a vb-n: a női 4x100-as csapat Ábrahám Minna, Ugrai Panna, Senánszky Petra és Pádár Nikolett összeállításban lett nyolcadik, a férfi 4x100-as gárda pedig Németh Nándor, Szabó Szebasztián, Jászó Ádám és Mészáros Dániel versenyzésével a szintén remek hatodik helyet érte el.

Kiemelendő még Molnár Dóra 200 méteres hátúszásban elért hetedik helye is. A 19 éves Molnár előtt nagy jövő állhat, valós előrelépést produkálhat ebben az olimpiai ciklusban, amiben az is segítheti, hogy több társához hasonlóan az Egyesült Államokban tanul majd. Az egyéni döntősök közül meg kell még említeni Sárkány Zalánt, aki az egyik legkeményebb távon, 1500 méteren lett hetedik, bár a verseny után kiemelte, több is lehetett volna benne, ha tartotta volna magát a saját tempójához, és nem megy el a mezőny gyors kezdésével.

Sós Csaba szövetségi kapitány szokás szerint a világbajnokság után értékelt, és összességében pozitívnak ítélte meg a csapat szereplését, noha azt is jelezte, a női versenyzőktől kicsit többet várt. És azt is elmondta, hogy ebben a csapatban középtávon benne lehet egy jobb eredmény, ami az úszók életkorát tekintve tényszerűen igaz is, más kérdés, hogy olyan tehetségek, mint például Jackl Vivien vagy Mihályvári-Farkas Viktória, megrekedni látszanak. Ciklus elején, átalakulások közepette ez a szereplés megfelel az elvárásoknak, de egészen biztosak lehetünk abban, hogy két év múlva a budapesti vb-n több éremben reménykedik majd a hazai publikum.

Ha képletesen szólva a nemzetközi vizekre evezünk, természetesen ennek a világbajnokságnak is megvoltak a nagy klasszisai. Sérülések és nem zavartalan felkészülés után is magabiztosan hozta a két férfi vegyesszámot Léon Marchand, aki most az előbbiek miatt is „csak” a klasszikus programját úszta, nem azt az őrült menüt, amit tavaly az olimpián. Közel járt viszont ahhoz a földöntúli teljesítményhez Summer McIntosh a kanadaiak még mindig csak 18 éves szuperklasszisa, aki négy egyéni aranyat (200 m pillangó, 200 m és 400 m vegyes, valamint 400 m gyors) is nyert ezen a vb-n, míg 800 gyorson harmadik lett.

Azon a távon óriási versenyt vívott Katie Ledeckyvel, aki a 800 és az 1500 gyorsot tudta megnyerni, előbbi távon hetedszer lett egymás után világbajnok. A két klasszis a következő években többször is összecsaphat majd, hiszen McIntosh egyre inkább tolódik a hosszabb távok felé, Ledecky pedig a Los Angeles-i játékokig mindenképpen folytatni fogja. Az amerikai női csapatot a hátán vitte még Gretchen Walsh és Kate Douglas is, valamint a program zárásaként a női 4x100-as mixváltó is hozott egy aranyat (ráadásul világcsúccsal), a férfi csapat teljesítményét viszont nagyon sok kritika érte, Ryan Lochte és Michael Phelps is kiemelte, hogy muszáj ezt a szereplést ébresztőként felfogni, különben Los Angelesben gondban lehet a világ legerősebb úszónemzete.

Az mindenesetre biztos, hogy a visszatérésük több távon megkavarta az erőviszonyokat, egyéni aranyat szerzett például Kliment Kolesnyikov, de a férfi 4x100-as vegyesváltó is elsőként csapott a célba. Nagy port kavart továbbá a kínai Jü Ce-ti teljesítménye is, aki 12 évesen alig néhány századdal maradt le a dobogóról női 400 méteres vegyesúszásban. Természetesen egy ilyen fejlemény megosztja az úszóközeget: vannak, akik ünneplik az új csodagyereket, mások viszont elhívják a figyelmet a kínai úszósport korábbi doppingbotrányaira.

A furcsa mellékzöngék és a szervezési kérdések ellenére a szingapúri vb hozta, amit egy olimpia utáni világversenytől várni lehet, még ha az igazán kiemelkedő eredmények és a nagy krónikák kisebb számban is jöttek, mint az olimpián vagy korábbi világbajnokságokon. Két év múlva Budapesten minden szempontból élesebb versenyre lehet számítani, hiszen addigra már mindenki olimpiai lázban ég majd. Magyar szempontból nagy szükség lesz néhány olyan versenyzőre a következő két évben, aki egyéni számokban igazán előrelép, az érmekért szállhat harcba.