Kuznyecov kirángatta a DVTK-t a gödörből, miközben odesszai rokonaiért aggódott – videóval

Augusztus végén két győzelemmel és három vereséggel a tizenharmadik helyen szerénykedett a Diósgyőr. Ehhez képest jött Ön és a stábja, majd a csapat oda került, ahova a szurkolók és a közvélemény is várják. Miben változtatott, amikor átvette a keretet?

Talán minden apró részlet számít, és úgy néz ki, minden ilyen részlet lassan a helyére is kerül – mondta honlapunknak Kuznyecov Szergej, a Diósgyőr vezetőedzője, aki az ötödik fordulót követően Dragan Vukmirtól vette át a szakmai munka irányítását, s akinek irányításával a piros-fehérek 82 százalékos teljesítmény nyújtottak az őszi szezon második felében. – Mentalitásban, gondolkodásmódban mindenképpen változtattunk, sportpszichológus segíti a munkánkat, sok más apróság is számít, például közösen ebédelünk az edzések után.

Ennyit számít?

Ennyit. Persze a szakmai munka elvégzése a legfontosabb, de így is becsúszott két vereség, márpedig két dolgot nem szeretek a labdarúgásban, az egyik, amikor véget és vagy megszakad egy munka, és el kell búcsúzni egy klubtól, a másik a vereség. Nehezen élem meg, ha kikapunk, és még azon az estén kattog az agyam, hogy mit hogyan kellett volna másként csinálni.

Tizenöt bajnokin szerzett két vereség miatt azért csak nem elégedetlen.

Jó munkát végeztünk, ez tény. Sikerült a rossz idényrajt után az első helyen befejezni az őszi szezont. A Szentlőrinctől kettő nullára, a Haladástól kettő egyre kaptunk ki, de rengeteg helyzetünk volt ezen a két mérkőzésen is. Mivel a gólhelyzetek kihasználásáról szól ez a sport, két ellenfelünk jobban járt.

Egyébként hogyan fogadták önt a diósgyőri szurkolók? Köztudomású, hogy kötődik a Ferencvároshoz.

A vezetőség valóban féltett a közös munkánk elején, és beszéltünk is erről, de már akkor is azt mondtam, beszéljenek inkább az eredmények. A Diósgyőr sikerét tartottam és tartom a legfontosabbnak, illetve, hogy emeljük a játék minőségét, mert a jó eredményekkel és a színvonal emelkedésével örömet szerezhetünk a szurkolóknak. Szerintem ezen a téren is fejlődtünk.

Dzurják József után ön lehet a második, akit megkedvelnek Diósgyőrben?

Ahhoz nem elég egy jó félszezon. Csöpi hamarabb volt a DVTK játékosa, mint a Ferencvárosé, kétszer volt gólkirály a másodosztályban, és pályaedzőként is volt a klubnál. Kötődik Borsodhoz, Mezőkövesden segít az utánpótlásban is, de valóban, minden hazai mérkőzésünkön itt van a lelátón, és élvezi, hogy szeretik Miskolcon.

Ha sikerül visszajuttatnia a Diósgyőrt az élvonalba, biztosan önt is megkedvelik.

Ezen dolgozom a stábommal, de van még tizennyolc forduló. Magasra tettük a lécet, de fontos, hogy továbbra is átugorhassuk az akadályt.

Hogy áll az UEFA pro licences képzésével? Tudomásom szerint Ukrajnában kezdte a tanfolyamot, aztán februárban kirobbant a háború…

Kijevben kezdtem, de valóban, egy időre félbeszakadt. Szerettem volna, ha az MLSZ engedélyezi, hogy csatlakozzak a magyarországi képzéshez, de ez nem jött össze. Közben értesítést kaptam, hogy folytatódik a tanfolyam, ezért január harmincadikán utazom Ukrajnába három-négy napra. A helyszín még nem ismert, de nem valószínű, hogy Kijevben lesz. Lehet, hogy Lvivben, de felvetődött Ungvár is, egyelőre bizonytalan minden.

Édesapja a kilencvenes években három éven keresztül futballozott a Ferencvárosban, és jelenleg is Magyarországon él, de mi a helyzet a többi rokonával?

Ukrajnában maradtak. Unokatestvéreim, édesanyám testvére, illetve a feleségem összes rokona Odesszában élnek. Az egymilliós városban a kelet-ukrajnai menekültek miatt már kétmillióan is laknak, gyakran áram és fűtés nélkül, nehéz helyzetben, de az élet megy tovább ott is.

Az ünnepekre hazalátogat Ukrajnába?

Nem, Miskolcon és Budapesten töltöm az év végét. A gyerekek tanulnak, iskolába járnak, de nekem is tanulnom kell. Készülök a januári pro licences tanfolyamra, de online képzésen is veszek részt a Barcelona Egyetemen, szeretnék diplomát szerezni.