Ki-ki vérmérséklete szerint élte meg a KÍ-élményt. A többség dühvel és elkeseredve, az ellendrukkerek kéjes örömmel. A Klaksvík Üllői úti „tatárjárása” sokáig témát jelent majd, hiába tesznek úgy fizetett tapsolók, bólogató propagandisták, hogy már minden rendben van. Lépjünk túl rajta! Hiszen a Ferencváros folytatja európai körutazását. Csak közben a fiúkat átköltöztették a panorámás luxus apartmanból – a tömegszállásra.
Sok-sok tanulsággal szolgálnak a nemzetközi kupameccsek.
A feröeri csapás megmutatta például, hogy nem elég a sikerhez teletömködni a malacperselyt jó sok pénzzel. De ez a mögöttünk hagyott csütörtök is üzent nekünk. Megint a tükör elé cibált bennünket, és hiába hátráltunk, látszott, hogy fáradtak és kócosak vagyunk. Sokatmondó kijelentést tett a lettországi vereség után a kecskeméti edző. Azt mondta: az NB I nem készíti fel a magyar csapatokat az ilyen kiélezett, harcos meccsekre.
Ha mi írjuk ezt, károgással vádolnak.
Ellendrukkernek tartanak.
Pedig még a Holdról is látszik, hogy ez valóban így van. Már csak az a kérdés, miként lehetséges, hogy a feröeri, a lett, az örmény, az azerbajdzsáni bajnokság erősebb, mint a magyar?
Ugye, ezt senki nem gondolja komolyan?
Hiszen bezzegország lettünk – románok, szerbek, horvátok irigyelnek bennünket a csillogó, villogó új stadionjaink miatt. Amelyekből csak a minőségi futball, a sok néző, és a tehetséges magyar gyerekek hiányoznak.
Így aztán aligha csodálkozhatunk, hogy a mi csapataink szenvednek, és buknak el velük szemben. A félreértések elkerülése végett, ez nem a Kecskemét kritikája, hiszen a „Szabó család” hosszú utat járt be, amíg eljutott Rigába. Csak kalapot emelhetünk előttük, a kiesésük ellenére is. A Zalaegerszeg papírforma vereséget szenvedett oda-vissza, attól az eszéki csapattól, amely – magyar pénzből épül, szépül.
A fagyi olykor visszanyal.
Debrecenben pedig aligha gyúltak örömtüzek a büntetőkkel kiharcolt továbbjutás, és egy örmény csapat elleni vereség után. Hol a helyünk a futballtérképen? – tehették fel a kérdést a Loki lelkes szurkolói. A Fradi pedig a jelek szerint megtalálta a helyét, a ritmusát a Konferencia Ligában.
Ez a mi szintünk – kudarcélményekkel színesítve.
Van a Quimbynek egy gyönyörűséges száma, és benne egy sor, amely úgy szól: láss csodát, láss ezer csodát… A dal címe: Autó egy szerpentinen. S a mi csapataink valóban így indulnak évről évre Európába. Indulnak az ismeretlenbe, és ott a kormánynál, a szerpentinen nem győznek csodálkozni, mennyit változott a világ.
Mennyit változott a futballvilág.
Amely folyamatos tükröt tart elénk.