Taktikailag szétesett a Liverpool

A probléma gyökerei mélyebben húzódnak, mint pusztán a formahanyatlás. Slot tavaly nyári érkezésekor a Liverpool bátran, de kockázatosan alakította át a keretet. A cél egy modernebb, pozíciós játékra épülő csapat volt, ám a védekezés és a presszing szerkezete megbomlott. A Liverpool most nemcsak az eredményekkel, hanem a játék alapelvetéseinek megvalósításával is küzd.

A Brentford elleni vereség ennek tökéletes lenyomata volt. Az ellenfél mindhárom gólja olyan helyzetből született, amilyenből a vörösök már korábban is kaptak. Az első találat egy hosszú bedobás utáni kavarodásból jött, ahol a balhátvéd, Kerkez Milos maradt le emberéről, Dango Ouattara pedig bejuttatta a labdát a hálóba. Ez szinte másolata volt a Crystal Palace elleni vereség döntő jelenetének, ahol Jeremie Frimpong hasonló módon maradt le az emberéről.

A második gól a középpálya sérülékenységét tárta fel. Ryan Gravenberch sérülése, Alexis Mac Allister pihentetése miatt Slot három technikás középpályást – Florian Wirtz, Curtis Jones és Szoboszlai Dominik– állított fel. Ez a hármas labdabiztos, de, Szoboszlait leszámítva, nem párharcerős, így a Brentford könnyedén kontrázott. Mikkel Damsgaard szabadon kapta a labdát, majd Kevin Schade futotta be Ibrahima Konaté mögötti területet, és higgadtan fejezte be az akciót. Pontosan ugyanígy kaptak gólt a szezon elején a Bournemouth ellen is: túl nagy távolságok, lassú visszarendeződés, passzív védelmi vonal.

A védelem statisztikái is árulkodóak. Az első félidőben a Liverpool mindössze 7 párharcot nyert meg 17 légi csatából. A Brentford, amely hagyományosan hosszú labdákra és fizikai fölényre épít, könyörtelenül kihasználta a vörösök gyengeségeit. Slot a mérkőzés után elmondta, hogy a meccs előtti edzésen „szinte csak a hosszú bedobások levédekezését gyakorolták” – de ez sem hozott eredményt. A problémák nem a felkészülés hiányából fakadnak, hanem a játékosprofilokból és a nem létező szerkezeti egyensúlyból.

A harmadik gól egy vitatott büntetőből született: Virgil van Dijk becsúszása Ouattara ellen az alapvonal közelében VAR-ellenőrzés után a tizenhatoson belülre került. A hiba azonban nem a játékvezetőé volt – a szituáció alapvetően a Liverpool szervezetlenségéből fakadt. Van Dijk késett a visszazárással, a középpálya pedig üresen hagyta előtte a területet. Hasonló eset történt a Galatasaray elleni vereség során is, ahol Szoboszlai belépője is büntetőhöz vezetett.

A támadójáték sem hoz megnyugvást. Kerkez Milos felfutásai energikusak, de ritkán találják meg őt a bal oldalon. Cody Gakpo gyakran túlzottan behúzódik középre, ami elvágja a bal oldali kombinációkat. Amikor Curtis Jones visszalépett a bal oldalra és mélységi passzokkal próbálta játékba hozni Kerkezt, a Liverpool veszélyesebbnek tűnt – egy ilyen akció végén szerezte meg a magyar védő szezonbeli első gólját, Conor Bradley beadásából. De ez is csak egy elszigetelt villanás volt, nem pedig egy működő rendszer jele.

A jobb oldalon Mohamed Szalah szerepe körül is nő a bizonytalanság. Slot rendszerében az egyiptomi szélső gyakran fent marad, mikor a Liverpool védekezni kényszerül, hogy gyorsan indulhasson kontrákra. Csakhogy emiatt valakinek helyette kell visszazárnia – ez a feladat többnyire Florian Wirtzre hárul, aki viszont védekezésben túl könnyen verhető. A Brentford védője, Kristoffer Ajer többször is áttört rajta, ezzel teljesen szétzilálva a Liverpool presszingjét.

Szalah egyre inkább középre húzódik, háttal a kapunak játszik, és beadásokkal próbál operálni – ez idegen az ő természetes stílusától. Bár a 89. percben megszerezte a csapat második gólját, ezzel 3–2-re szépítve, az inkább Szoboszlai zseniális játékának és harciasságának volt köszönhető. Slot a második félidőben kiszélesítette az egyiptomi játékterét, de a csapat ettől sem lett élesebb.

A Liverpool strukturális problémái tehát világosak: a presszing összehangolatlan, a középpálya túl könnyen átjátszható, a szélsők pedig elszigetelődnek. A nyári átigazolások tovább növelték az egyensúlyhiányt: a csapat egyszerre két drága középcsatárral (Ekitike és Alexander Isak) és kevés védelmi opcióval rendelkezik. Slot próbálja rotálni a keretet, de a mélység hiánya – különösen a védelemben – látványosan korlátozza a lehetőségeit.

Az elmúlt hónap utazásai sem segítettek: a Liverpool három londoni túrát, valamint isztambuli és frankfurti mérkőzéseket játszott, ami fizikailag és mentálisan is megviselte a játékosokat. Slot szerint „nem segít, hogy az utóbbi hat meccsünkből öt idegenben volt”, de hozzátette: „az ilyen időszakok mutatják meg, kik az igazi bajnokok.”

Most viszont úgy tűnik, a Liverpool már nem bajnokként reagál a nehézségekre. Az eddigi kilenc bajnoki meccsen ugyanannyi vereséget szenvedett el, mint a teljes előző szezonban. A csapat elveszítette a stabilitását, az önbizalmát és talán a saját identitását is. Arne Slot láthatóan érti, mi a probléma – a második labdák elvesztése, a hosszú passzok, a lassú reakcióidők –, de egyelőre nincs megoldása. A kérdés most már nem az, hogy mikor jön el a fordulat, hanem az, hogy képes lesz-e egyáltalán a holland edző megállítani a Liverpool zuhanását, mielőtt a címvédés végleg elúszik.