Sajnos sem az angolok, sem a portugálok nem tették magukévá a mi kedves, bájos szlogenünket, miszerint mindig addig tart a meccs, amíg meg nem nyerjük. Így aztán a magyar válogatott csomagolt és elbúcsúzott az Európa-bajnokságtól. Azóta sokan és sokféleképpen mondták a magukét. S már az is témát jelent, hogy menjen vagy maradjon-e a szövetségi kapitány.

Marco Rossi is megingott.

Pedig tudnia kell, hogy a szurkolók szeretik, nem felejtik a sikereket, a közös utazásokkal színesített futballélményeket. De mintha valami valóban megroppant volna ott a háttérben: a kapitány és csapata között.

Csak Marco Rossi tudja, van-e még benne kellő tűz és akarat, hogy folytassa ezt a munkát. Higgadt, átgondolt döntést kell hoznia, mert talán Dárdai Pálon kívül senkit sem tudnánk elképzelni a helyén.

Ha javasolhatnánk valamit Rossinak: ne üzengessen az őt kritizálóknak. Ne mondja meg nekünk, mennyire legyünk mélymagyarok. Ugyanakkor jelezze újra az MLSZ vezetőinek, hogy az ­akadémiai rendszer nem igazán segíti a munkáját, nem jönnek a tehetségek, szűkös a merítési lehetősége.

Aztán pihenjen egy jót, és ha a szíve és a lelke is azt diktálja, folytassa a ­munkát.

Ezt olvasta már?