Magyar invázió: határon innen és túlról ezer drukker érkezett a meccsre!

„Napok óta csak magyarokkal találkozom a városban” – jegyezte meg mosolyogva a társaságunkat a reptérről a szállásra szállító kisbusz sofőrje még szerda késő este, azt követően, hogy római átszállással mintegy 18 óra utazás után megérkeztünk Jerevánba. Apropó, a Budapest-Róma járaton a kapitány szeretettel köszöntette az éppen a 82. születésnapján az élete első repülőútján részvevő Teri nénit – amellett, hogy ezúton mi is a legjobbakat kívánjuk neki, élünk a gyanúperrel, ő már nem utazott tovább az Örményország elleni világbajnoki selejtező helyszínére.

Az egy dolog, hogy a jereváni gép zsúfolásig megtelt, az meg egy másik, hogy az utasok felét magyar drukkerek tették ki, Békásmegyertől kezdve Kelenvölgyön, Biatorbágyon, Diósdon és Körmenden át Szegedig jöttek mindenhonnan a győzelemben és a pótselejtezőt érő második hely elérésében reménykedő szurkolók, sőt még Írországban élő honfitársaink is Róma érintésével repültek Örményország fővárosába. Mint egyikük elmesélte, immáron 13 éve dolgozik kint szakácsként, barátjáról pedig az derült ki, hogy egy másodosztályú klub utánpótlásában edzősködik – megy is a zrika mostanság közte és ír tanítványai között… Elmondásuk szerint sajnos ritkán tudnak hazalátogatni, de ha csak tehetik, a vizitet összekötik a nemzeti együttes meccseivel. Bár lelkesedésüket és elhivatottságukat látva megkockáztatjuk, ez épp fordítva igaz, a válogatott fellépéseitől függ, mikor jönnek Magyarországra…

Az elején említett sofőrünk egyébként elárulta, már hétfőn találkozott magyar fanatikusokkal. Az „előörsöt” több százan követték azóta – úgy bizony, az összes jegy elkelt a vendégszektorba, ami azt jelenti, hogy a közép-európai idő szerint 18 órakor kezdődő találkozón csaknem ezer (!) magyar szurkoló biztathatja a csapatot az 1935-ben felhúzott, azóta több „ráncfelvonáson” átesett, de így is a régi szovjet időket idéző Vazgen Szargszjan Köztársasági Stadionban.

A már szintén napok óta itt tartózkodó kollégák elbeszélése szerint a hozzávetőleg 15 000 néző befogadására alkalmas arénát a hét elején szinte lehetetlen volt megközelíteni, a kapuknál szolgálatot teljesítő katonák senkit nem engedtek a közelébe. Ennek szerda délután, a házigazdák sajtótájékoztatóját megelőzően Jegise Melikjan is megitta a levét. Ha netán valaki nem tudná, személyében Örményország szövetségi kapitányát tisztelhetjük, de a jelek szerint nem mindenki ismeri fel: amint azt a Mandiner stábja a helyszíni tapasztalatára támaszkodva megosztotta velünk, a biztonságért felelős személyzet még őt sem akarták beengedni. Na, ja, nem lógott a nyakában az akkreditáció…

Ebből aztán jókora balhé kerekedett, Melikjan előbb a földhöz vágta a kezében gőzölgő kávét, majd belerúgott egy féltáglába, miközben folyamatosan ordibált a rendfenntartóval. Végül nagy nehezen bejutott, így, ha némi késéssel is, de elmondhatta, mit vár a magyarok elleni meccstől. Becsületére váljon, azt is elárulta, ha esetleg már csütörtökön eldől, hogy a mieink megszerzik a második helyet a csoportban, ő lesz az első, aki gratulál Marco Rossinak és csapatának.

S ha már a sofőrrel kezdtük, fejezzük is be vele. Amikor azt kérdeztük tőle, mit gondol, mi lesz a mérkőzésen, rávágta: „Nem gondolok semmit a meccsről, nem érdekel a foci!” S ezzel a mosoly el is tűnt az arcáról.

Nekünk csupán egy kívánságunk van: a miénkről ne fagyjon le estére…