Ahol egy fejezet lezárul, ott kezdődik egy új – három újoncot avat, három klasszistól búcsúzik a női válogatott

A magyar női kézilabda-válogatott csütörtökön a szintén világbajnoki résztvevő Brazília ellen játszik felkészülési mérkőzést Tatabányán. Habár tét nélküli a párharc, kijelenthetjük, hogy rendhagyó találkozóról van szó.

Mindamellett, hogy a nemzeti együttes három újoncot avathat, három legendától elköszön. A meccs keretében ugyanis a Magyar Kézilabda Szövetség elbúcsúztatja Cirjenics-Kovacsics Anikót, Szucsánszki Zitát és Tomori Zsuzsannát. Hárman együtt összesen 491-szer voltak válogatottak, megjártak olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot egyaránt, a 2012-es szerbiai kontinensviadalról mindhárman bronzéremmel térhettek haza.

Golovin Vlagyimir együttese az olimpián találkozott legutóbb Brazíliával

A két együttes legutóbb tavaly, az ötkarikás játékok csoportkörének második mérkőzésen lépett pályára egymás ellen, akkor pedig igen emlékezetes csatának lehettünk szemtanúi. Ekkor történt ugyanis, hogy a mieinknek ötgólos hátrányból sikerült fordítaniuk úgy, hogy Simon Petra hat másodperccel a mérkőzés vége előtt a kapu jobb felső sarkába bombázta a labdát, így a magyarok 25–24-es győzelmet arattak a dél-amerikaiak ellen.

Márciusban az ukránok elleni két győztes felkészülési találkozón a szövetségi kapitány több újoncot is bevetett, Brazília ellen három újonc nevét láthattuk a keretben: bemutatkozhat az Esztergom kapusa, Herczeg Lili, a német Zwickau irányítója, Kajdon Blanka és a spanyol Bera Bera balátlövője, Ogonovszky Eszter is. De vajon a dél-amerikaiak játékerejét tekintve relevánsabb lesz-e, hogy mit látunk egyes játékosoktól a pályán?

Brazília teljesen más játékerőt képvisel, de ott is történtek változások a játékosminőséget illetően. Ennek ellenére van jó néhány játékos, aki az európai mezőnyben meghatározó, ilyen például Brune de Paula is, aki nemcsak a Győr, hanem a brazil válogatott kulcsjátékosa is. Mivel egy felkészülési mérkőzésről van szó, nem lesz plusz stresszfaktor, ami frusztrálná a játékosokat, ugyanakkor értékmérő, hogy milyen képet mutat a magyar válogatott

– mondta a Sportalnak az olimpiai ezüstérmes kézilabdázó, Deli Rita. Hozzátette, a mérkőzés hőfokát emelheti, hogy több új játékost is szeretne bizonyítani.

Mi szükséges ahhoz, hogy valaki bekerüljön a magyar válogatottba?

Az már most érezhető, hogy teljesen új időszámítás kezdődött a magyar női kézilabda-válogatott életében, hiszen a szövetségi kapitány stábjával együtt folyamatosan figyeli a játékosokat, a felkészülési mérkőzések alkalmával új nevek gyarapítják a nemzeti csapatot.

Nagyon fontos a nyomon követés, hiszen már nemcsak hazai, hanem külföldi bajnokságban is vannak magyar játékosok, akik lehet, hogy éppen a sok új impulzustól – az edzői szemléletmód, illetve a csapat hatására – virulnak ki. A válogatottság nem jár automatikusan, ki kell érdemelni a teljesítménnyel, a hozzáállással, a tehetséggel és a megbízhatósággal

részletezte a korábbi kiváló kézilabdázó, majd hangsúlyozta, senki sem veheti biztosnak a helyét, hiszen ahogy be lehet kerülni, úgy természetesen ki is lehet kerülni.

 „Pont ez a lényege egy nemzeti együttesnek, hogy senki sem dőlhet hátra, mindig készen kell állni, hogy a lehető legjobb teljesítményét nyújtsa egy játékos. Ahogyan a klubcsapatban, úgy a válogatottban is fontos az eredményesség, annak ellenére, hogy mindkettő más-más kihívásokkal van kikövezve.”

Legyen szó bármilyen sportágról, eredményesség szempontjából a csapategység kulcsfontosságú. Ez jól láthatóvá vált a tavalyi Európa-bajnokság alatt is, ahol kéz a kézben, egymásért küzdöttek a magyar válogatott tagjai. A Sport TV szakértőjeként dolgozó Deli Ritát arról kérdeztük, hogy egy csapat életét mennyire befolyásolhatja az új játékosok érkezése.

A csapategység nagyon fontos, ezen dolgoznak az edzők, a játékosok és a stábtagok is. Ez azzal is összefügg, hogy itt nincsenek bérelt helyek, nem is szabad, hogy ez így legyen. Vannak alapjátékosok, de a válogatott meghívónak teljesítményalapúnak kell lennie. Legyen szó bárkiről, ha ő képes megugrani a válogatott szintet, akkor ott van a helye, bármilyen klubban is játsszon, de ez visszafelé is igaz.

Az a bizonyos utolsó taps…

Amiként az új játékosok, a távozók is nehéz feladat előtt állnak, hiszen egy fejezetet lezárni éppoly nehéz, mint elkezdeni egy újat. Kétségtelen, hogy egy élsportoló pályafutásának egyik legmeghatározóbb periódusát a nemzeti együttesben töltött idő teszi ki. Éppen ezért Ritát arról is kérdeztük, milyen érzések kavarogtak benne, amikor ő búcsúzott a válogatottól.

„Nagyon szép esemény volt, főleg, hogy engem már a kislányommal a kezemben búcsúztattak. Nagyon jó érzés, hogy a mai napig szeretettel és elismeréssel beszélnek a pályafutásomról. Azt gondolom, hogy egy élsportolói karrier lezárásának felemelőnek kell lennie, hiszen a kemény és alázatos munka mellett rengeteg örömöt is átél az ember a válogatottban. Minden életszakasznak megvan a szépsége a maga nehézségével együtt, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a mostani búcsúzók is szép emlékekkel gondolnak vissza a válogatott szerepléseikre.”

Ezt olvasta már?