Közel volt a pesti csoda, de Portugália végül legyőzte a magyar válogatottat

Ronaldoék békésen sétálgattak Szoboszlaiék között…

Több mint két óra volt hátra a kezdésig, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a Thököly úton három Ronaldo-mezes férfi (gyaníthatóan egy portugál apa és két fia) caplat a Puskás Aréna felé, előttük, mellettük és mögöttük megannyi meggypiros, zömében Szoboszlai-dresszt viselő magyar drukker tartott hasonló irányba, de egy rossz szó, annyi nem hangzott el, sőt egy-két közös kép is belefért…

A hangulat odabent is felhőtlen volt, nagyszülők, szülők és gyerekek vártak mosolyogva arra, hogy beléphessenek a forgókapun, onnantól fogva már csak néhány (na, jó, a néhánynál azért több…) lépcsőfokot kellett megmászniuk ahhoz, hogy elfoglalhassák helyüket a lenyűgöző létesítményben – amelyben már másfél órával az első sípszó előtt csaknem negyedház volt.

Dibusz Dénes ugyanakkor sajnálhatta, hogy ezen az estén csak a nézők számát gyarapítja: a címeres mezt eddig 45-ször, legutóbb múlt szombaton, az Írországban 2–2-re végződő világbajnoki selejtezőn magára öltő kapus izomsérülés miatt volt kénytelen kihagyni a Portugália elleni csatát (igaz, a kispadra így is leült).  Bár hivatalos tájékoztatást nem kaptunk, a Dublinban csereként beszálló Mocsi Attila minden bizonnyal sérülés miatt maradt ki a keretből, Sallai Roland pedig, ugyebár, az írek ellen kapott piros lapja miatt. Így nyílt meg az út Csongvai Áron és Dárdai Bence előtt, az AIK és a Wolfsburg középpályásának egyaránt a kispadon jutott hely.

Dibuszt Tóth Balázs váltotta a kapuban, Sallait meg Nagy Zsolt a bal szélen – más módosítás nem történt a szombathoz képest. Jóllehet a két meccs között Marco Rossi „öregedett” egy évet: a 61. életévét ezen a napon betöltőt szövetségi kapitánynak feltehetőleg mindenki azt kívánta reggel, hogy a születésnapján legalább egy ponttal ajándékozza meg csapata.

„Mindent bele! Mindent bele!” – zúgott fel legalább tízezer torokból, amikor előbb a magyar válogatott kapusai, majd mezőnyjátékosai kijöttek melegíteni, nem sokkal később szorványos fütty fogadta a vendégeket, köztük természetesen az immár 223-szoros válogatott legendát, Cristiano Ronaldót. A negyvenéves zseni korábban kapott hideget-meleget a magyar szurkolóktól, talán úgy gondolta, jobb megelőzni a bajt: udvariasan megtapsolta a drukkereket.

Meglehet, még a világ egyik legjobbját is elkápráztatta a Carpathian Brigade koreográfiája: a nemzeti együttes mögött álló szurkolói csoport a Pál utcai fiúk hősiesen védett grundját és golyózását idézte meg – csak remélni tudjuk, hogy a selejtezősorozat végén elmondhatjuk, hogy a portugálok, az írek és az örmények golyóját is „einstandoltuk”. Vagy legalább az írekét és az örményekét, hogy pótselejtezőt vívhassunk…

Az mindenesetre nem jött rosszul, hogy mire a mi mérkőzésünk elkezdődött, a csoport másik összecsapását már lefújták Jerevánban: Örményország nagy meglepetésre 2–1-re legyőzte Írországot!

Budapesten – a hazai pályán szokatlan módon tiszta fehérben játszó – magyar csapat kezdte a meccset, és 62 másodpercig nem is engedte labdához jutni ellenfelét. A második perc végén viszont már Tóth Balázsnak kellett kiöklöznie egy beadást, a negyedikben Ronaldo maradt le nem sokkal egy középre lőtt labdáról.

Ahogy az borítékolható volt, fantasztikus atmoszféra uralkodott a stadionban, megesett, hogy a teljes nézőtér szurkolt, a lelátó egyik fele zengte, hogy „Hajrá…”, a másik pedig rávágta, hogy „…magyarok!” Nuno Mendest is elkapta a hév, előbb egy életerős lövéssel (amit Szalai Attila blokkolt), majd egy Szoboszlai Dominik elleni igen kemény belépővel tűnt ki. Az első húsz perc portugál mezőnyfölényt hozott, de gólt, mi több, gólhelyzetet nem.

A 21. percben valami olyasminek lehettünk szemtanúi, amire alighanem egy életre emlékezni fogunk: a teljes aréna vastapssal tisztelgett a július harmadikán tragikus hirtelenséggel elhunyt 49-szeres portugál válogatott támadó, Szoboszlai Dominik néha liverpooli klubtársa, Diogo Jota emléke előtt, amikor éppen Szoboszlai tette ki a labdát Nagy Zsoltnak, aki remekül ívelt középre, ahol érkezett Varga Barnabás és nyolc méterről úgy fejelt a kapuba, hogy a játékszer a jobb oldali kapufáról pattant be (1–0).

Hogy milyen volt a hangulat a gól után, egy szóval írhatjuk le: leírhatatlan.

Rákapcsoltak a látogatók, félórányi játék után Tóth Balázsnak egy percen belül két nagy védést is be kellett mutatnia. Maradjunk annyiban, az egyik nagyobb volt, mint a másik: Cristiano Ronaldo ötméteres próbálkozását elképesztő reflexszel hatástalanította, hogy aztán Joao Neves kapáslövését is fogja. Fájdalom, a 36. percben Bernardo Silva kísérletével szemben már nem volt ellenszere: Joao Cancelo átadását követően a Manchester City klasszisa 7 méterről bombázta a labdát a jobb felső sarokba (1–1). A VAR még vizsgálta, hogy nem lesről talált-e be, de nem…

Az első 45 perc úgy, ahogy volt, rendben volt – a szünetben sokan alighanem kiegyeztek volna azzal, ha a félidei állás a végeredményt is jelenti egyben.

A második játékrész jó szokás szerint a székely himnusz eléneklésével és meddő portugál mezőnyfölénnyel indult, majd egy Bolla-beadással és – fölé szálló – Kerkez-fejessel folytatódott. Az 56. percben Erik Lambrechts is észrevétette magát: Bruno Fernandes szögletét követően Ronaldo tette kapura a labdát, ami a menteni igyekvő Loic Nego kezét is érintette – a belga játékvezető 11-est ítélt…

A büntetőnek természetesen Cristiano Rolando futott neki, és ugyan a lövés előtt nem keveset – már bocsánat! – totyogott, végül hajszálpontosan lőtte a labdát a jobb alsó sarokba (1–2). A bánatunkat csak fokozta, hogy Tóth Balázs jó irányba vetődött, de nem tudta megakadályozni, hogy Portugália csapatkapitánya megszerezze a 141. gólját címeres dresszben.

Marco Rossi kettőt cserélt, ferencvárosiak és felcsútiak váltottak egymást: Tóth Alex helyére Ötvös Bence érkezett, míg Nagy Zsolt az újonc Lukács Dánielnek adta át a helyét. Változott volna az eredmény is, ha Joao Cancelo lövését nem üti szögletre Tóth Balázs, vagy ha Pedro Neto lökete nem az alapvonalon túlra vágódik Willi Orbánról. De változott volna akkor is, ha a 74. percben Szoboszlai kicsit pontosabban céloz a 25 méteres szabadrúgásnál, és a labda a léc alá zúdul, nem pedig fölötte hagyja el a játékteret.

A 84. percben aztán mégis változott az eredményt!

Az újoncként beszálló Vitális Milán végzett el gyorsan egy szabadrúgást, a labda kikerült a jobb oldalra Negóhoz, aki tanárian emelt középre, ahol menetrendszerűen érkezett Varga Barnabás, és hat méterről a kapu jobb oldalába fejelt (2–2)!

Közel, nagyon közel volt a csoda…

Ám a 86. percben Szoboszlai passza után Joao Cancelo megelőzte Kerkezt, majd a Bernardo Silvától visszakapott labdát 18 méterről a kapu bal alsó sarkába tekerte (2–3). A földre rogytak a magyar játékosok, a portugálok meg úgy ünnepeltek, mintha már a világbajnokságon arattak volna létfontosságú győzelmet…

Az utolsó percekben a közönség felállva éltette a Pál utcai fiúk hősiességét megidéző csapatot, amely végül 3–2-re kikapott, így a csoportelsőségről gyakorlatilag lemondhat – de a látottak alapján arra minden esélye és reménye megvan, hogy a pótselejtezőt érő második helyre odaérjen.

Bármennyire is fájó ez a vereség, a lefújást követően felzúgó „Szép volt, fiúk!” és vastaps alighanem jót tett a csapat lelkének, amely október 11-én tovább vigasztalódhat: az írek jereváni fiaskója után az örmények budapesti legyőzése a három pontnál is többet érhet…