A fájó pofon nem ismétlődik meg – a magyar válogatott sikerét jósolják a legendák

A szépkor felé sétáló szurkolók nosztalgiázhatnak. A magyar válogatott ezúttal tét nélküli, barátságos találkozón fogadja a svédeket. S a több tízezer néző között alighanem lesznek olyanok a Puskás Arénában, akik egy jóval korábbi, ugyancsak júniusban rendezett magyar–svédre emlékeznek majd. Felejthetetlen találkozó volt 1973. június 13-án a telt házas Népstadionban. A képlet akkor egyszerű volt: ha nyernek a mieink, ott lesznek az 1974-es világbajnokságon.

– Akkoriban többször is Esztergomban készültünk a válogatott találkozókra. Emlékszem a bizakodó hangulatra, az elszántságra, amelynek volt alapja, hiszen abban a selejtezősorozatban addig egyszer sem kaptunk ki. Stockholmban és az osztrákokkal oda-vissza döntetlent játszottunk, ám a mi gólkülönbségünk volt a legrosszabb, ezért mindenképpen győznünk kellett, hogy kijussunk a világbajnokságra. Illovszky Rudolf kapitány a kezdő csapatba jelölt, s amikor kimentünk melegíteni, irtózatos fájdalmat éreztem a vádlimban. De nem szóltam, mert mindenképpen játszani akartam a sorsdöntő meccsen. Összeszorított fogakkal hajtottam, és a gólommal vezetést szereztünk... A többi már történelem. A svédek fordítottak, aztán mi vezettünk 3-2-re, a vége 3-3 lett, amivel kiestünk. A magyar labdarúgás történelmének egyik legfájdalmasabb döntetlenje volt az. Most pénteken viszont úgy érzem, mi nyerünk. Mondom ezt annak ellenére, hogy a válogatottból hiányoznak az igazi csatáregyéniségek, az olyan gólvágók, mint Bene Feri, Albert Flóri vagy Farkas Jancsi – Kozma Mihály, a Bp. Honvéd egykori tizenhétszeres válogatott labdarúgója mondta ezt.

A maga idejében háromszor is gólkirályi címet ünnepelhetett.

Az 52 évvel ezelőtti találkozó második találatát Vidáts Csaba, a Vasas védője szerezte, visszaadva több mint hetvenezer ember és egy ország reményét.

– Nem tudom, hányszor kellett magyarázkodnom az elmúlt évtizedekben a harmadik és sajnos a sorsunkat megpecsételő svéd gól miatt – mondta a piros-kék klub korábbi huszonkétszeres válogatottja. – Az én feladatom volt tudniillik a hórihorgas Ralf Edström semlegesítése. Nos, ő fejelte a térdre rogyó Bicskei Berci mellett a hálónkba a labdát, amellyel kiestünk. Hányszor és hányszor vágták a fejemhez az utcán, bárhol, hogy jaj, Csaba, miért nem voltál ott, amikor kellett? Amúgy ott voltam, csak egy másik svéd csatár mellett. Arra a mai napig büszke vagyok, hogy a meccs után a várva várt győzelem elmaradása ellenére több száz drukker várt ránk, és megtapsoltak bennünket. Ami a péntek esti összecsapást illeti: a mieink az utóbbi találkozókon nem játszottak jól, de azt mondom, ma már képesek bárki ellen a győzelemre. A tippem: 2-1 ide.

Marco Rossi kapitány együttese a pénteki találkozóval és a jövő keddi, Azerbajdzsán elleni idegenbeli meccsel már a következő vb-selejtezőkre hangol, hogy elérje azt, ami fél évszázada nem jött össze Kozmáéknak: kijusson a világbajnokságra.