Egy lépéssel közelebb Párizshoz: a magyar válogatott kilenc góllal nyert Tunézia ellen

A „bemelegítés” megvolt, Norvégia 32–29-re legyőzte Portugáliát – jöhetett „a” meccs.

A tatabányai olimpiai kvalifikációs torna házigazdája, Magyarország Tunézia ellen tehette meg az első lépést a Párizs felé vezető úton. Bizakodásra volt ők: papíron ez ígérkezett a legkönnyebb mérkőzésnek. Persze, amint azt Chema Rodríguez szövetségi kapitány az elmúlt napokban szüntelen hangoztatta, ezt a mérkőzést sem papíron játsszák…

A lelátón percről percre lettek többen, a hangulat egyre csak fokozódott, negyedórával a kezdés előtt már zúgott a „Hajrá, Magyarország!” a B-középből. Erre a kétszer harminc percre csatlakozott a szurkolókhoz Palasics Kristóf, Szöllősi Szabolcs, Krakovszki Bence és Rodriguez Pedro – a szakmai stáb döntése értelmében nevezett játékosok maradtak ki a meccskeretből.

„Veletek vagyunk, győzni akarunk!” – üzente a lelátó népe, amely már az első percben annak örülhetett, hogy Sipos Adrián előbb labdát, majd gólt szerzett. Az egyenlítést követően a nyáron Kielbe igazoló Imre Bence is letette a névjegyét, hogy aztán Mikler Roland is elkönyvelje első védését. Gyors gólváltást követően emberelőnybe kerültünk, a szabálytalanságnak „köszönhetően” Szita Zoltán meze el is szakadt… Kárpótlásnak megtette, hogy Bóka Bendegúz és Lékai Máté is betalált, hét perc elteltével 5–2 volt ide!

Bánhidi Bencét kissé szigorúan küldték ki a bírók, de Szita emberhátrányban is túljárt a kapus eszén. Kár, hogy az Afrika-bajnokság bronzérmese is belelendült, olyannyira, hogy a 12. percben az egyenlítésért támadhatott. De jött egy jó blokk és egy szép gól – 6–6 helyett lett 7–5. Lékai hetesből szó szerint átejtette Harbaouit, ám Rzig büntetője után már 8–8 volt az állás… Az újabb Lékai-Harbaoui párbajt megint a magyar klasszis nyerte, de Tunéziának erre is volt még válasza (9–9).

Bodó Richárd első és Imre második góljával lett ismét kettő közte, Imre harmadik találatával pedig már háromgólosra duzzadt a különbség, amihez persze kellett két Mikler-bravúr is (12–9)! Ilic Zorán is akkor villant meg, amikor kellett, 13–9-nél időt is kért a „vendégek” szövetségi kapitánya, a játékosként a francia válogatottal világbajnoki címig jutó Patrick Cazal. A Bánhidi elleni faultért újabb emberelőny kaptunk, s azt, hogy a földbe döngölték, maga Bánhidi torolta meg, méghozzá két góllal (15–9). Egy tunéziai gólra egy magyar, vagyis 8–8 után elkönyvelhettünk egy remekbe szabott, 8–2-es „etapot”! S jutott még egy értékesített Lékai-hetes a félidő végére – a magyar válogatott megnyugtatónak tetsző, 17–10-es előnnyel vonulhatott be az öltözőbe.

Kicsit döcögősen indult a második játékrész, Tunézia többször is felzárkózott négyre, 20–16-nál kellett is Rosta Miklós és Ancsin Gábor gólja. Lékai 22–17-nél bolondította meg a tunéziai védelmet, Bacha csak szabálytalanul, sőt durván tudta megállítani – járt is érte a végleges kiállítást érő piros lap. Rosta és Ancsin góljával állt vissza a hétgólos differencia, a kettő között a Mikler helyére beálló Bartucz László fogott ziccer. Majd egyhamar még egyet a 4975 helyszíni szemtanú legnagyobb örömére. S hogy még nagyobb legyen a boldogság, Bánhidi góljával már nekünk nyolc volt… (26–18)

Aggodalomra csupán az adott okot, hogy Sipos Adrián vérző arccal hagyta el a játékteret, egy szerencsétlen ütközésnek itta meg a levét. Hála az égnek, nem sokkal később már úgy látszott, az ijedtség volt nagy, nem a baj, de biztos, ami biztos, a beálló már nem állt be az utolsó negyedórára. Hanusz Egon gólját viszont ő is felállva ünnepelte: azzal alakult ki a tízgólos különbség az 52. percben (31–21)!

A hajrában már csak az volt a kérdés, hány góllal nyernek a mieink, nos, a vége 33–24 lett. A helyenként kiválóan játszó, a közönség vastapsát méltán kiérdemlő magyar válogatott ezzel hozta a kötelezőt, de azzal aligha árulunk el titkot, hogy a folytatás nehezebb lesz: szombaton 19.30 órakor kezdődik a Magyarország–Norvégia rangadó.

Ha azt a meccset is sikerülne megnyerni, akkor...

EZT OLVASTA MÁR?