A Tottenhamé a trófea: az El-döntőt eldöntő gólt egy manchesteri játékos szerezte…

Semmi kétség, a Premier League a világ legerősebb bajnoksága.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2024–2025-ös idény utolsó fordulóját a 16., illetve 17. helyről váró csapat vívta az Európa-liga döntőjét…

A múlt persze a részvevők mellett szólt: két patinás klub, a Manchester United és a Tottenham Hotspur jutott el a bilbaói fináléig, a semleges nézőknek aligha volt okuk legyinteni a párosításra. Hát még a „vörös ördögök” és a Spurs híveinek, akik ellepték Baszkföld legnépesebb városát – a hírek szerint 80 000 drukker érkezett Angliából. A többség „természetesen” jegy nélkül…

A legnehezebb, 15 kilót nyomó európai trófeáért annak és módja szerint a lehető legerősebb kezdő tizenegyek szálltak harcba (sérülések nyilván mindkét oldalon voltak), meglepetést legfeljebb az jelentett, hogy a pályaválasztónak számító Tottenhamnél Szonnak csak a kispadon jutott hely – az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő is nemrég tért vissza sérülésből, Ange Postecoglou bizonyára úgy sakkozott, hogy csereként nagyobb hasznára lehet a csapatnak.

Az első kapura lövést az ötödik percben jegyezhettük fel, Bruno Fernandes próbálkozása azonban elakadt Mountban – a csapattársban. A kilencedik percben jártunk, amikor Onana a szívbajt hozta a United fanatikusaira: Pedro Porro beadására rosszul mozdult ki, de Mazraui megelőzte a berobbanó Richarlisont, és szögletre mentett. A következő lehetőség is a londoniak előtt adódott, Johnson középre lőtt labdáját Onana kiütötte, de éppen Sarr elé, akinek a lövését Maguire blokkolta.

A 16. percben már Diallo lábában volt a Manchester gólja, de ott is maradt: a jobbösszekötő helyéről, nyolc méterről lőtt mellé. A 21. perc szerencsét hozhatott volna Rúben Amorim együttesének, ám Bruno Fernandes centerezésénél Vicario résen volt, és kivetődve megkaparintotta a labdát Höjlund elől. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagy iram nem párosult közönségszórakoztató játékkal, jóllehet a hangulatból ítélve ez cseppet sem zavarta a lelátón folyamatosan danolászó két szurkolósereget.

A 37. percben egy pillanatra elnémult a United-kórus: Yoro kissé felelőtlenül akart egy cselt csinálni a saját 16-osán belül, de elvesztette a labdát – nagy mázlijára Solankeről túl messzire pattant, éppen Onanához. A 39. percben kisebbfajta csodának lehettünk szemtanúi: Diallo jóvoltából az első lövés elment a kapuig, azazhogy a labdáért kényelmesen lehajoló Vicarióig.

Aztán…

A 42. percben vezetést szerzett a Tottenham! Sarr adott be a bal oldalról, Johnson beleért a labdába, ám az végül Shaw kezéről perdült be a kapu jobb oldalába (1–0). Az Európai Labdarúgó Szövetség hivatalosan Johnsonnak adta a gólt, de ez öngól volt...

Csere egyik csapatan sem volt a szünetben – a Unitednél azért lehetett volna… Aki azt várta, hogy a második félidő fergeteges manchesteri rohamokkal indul, tévedett, az első tizenkét percben nem is volt dolga Vicariónak. A tizenharmadikban már igen, Bruno Fernandes szabadrúgása után kellett megakadályoznia, hogy Yoro ne tudja kapura húzni a labdát.

A 62. perc szerfelett izgalmasra sikeredett: előbb Diallo került lövőhelyzetbe, de addig pepecselt, amíg lelopták a lábáról a labdát, majd az ellentámadás végén Udogie hozta volna ziccerbe Solankét, ha utóbbi jól át tudja venni a játékszert… A 66. percben tomboltak a Spurs drukkerei: az elfáradó Richarlison helyére beállt Szon!

A dél-koreai klasszis így már közelről láthatta, hogy a 68. percben Vicario hatalmas hibája után Höjlund fejesét Van de Ven egészen elképesztő, akrobatikus mozdulattal „piszkálta ki” a léc alól, majd Yoro lövése halt el a blokkban. Rúben Amorim kettőt cserélt, Höjlund és Mount helyett Zirkzee és Garnacho érkezett. A következő említésre méltó mozdulat Bruno Fernandes nevéhez fűződött, Mazraui centerezését fejelte mellé.

A 74. percben már Garnacho villant, 13 méterről lőtt, Vicario szépen védett. Ekkor már sokkal jobban játszott a Manchester ellenfelénél, érett az egyenlítés – a kérdés csak az volt, a teljesen beszoruló Tottenham kibírja-e nyomást. A rendes játékidő letelte után a United még egy esélyt kapott: a negyedik számú játékvezető hétperces ráadást jelzett – tegyük hozzá, volt is miért ennyit hosszabbítani.

S az utolsó utáni sanszot kis híján kihasználta az MU: a 97. percben Shaw fejesét hatalmas bravúrral ütötte ki Vicario, majd még egy szögletre is maradt idő, de Casemiro elollózta a labdát Garnacho elől…

Másodpercek múlva kezdődhetett az észak-londoni örömünnep: a Tottenham megnyerte az Európa-liga döntőjét, és ezzel kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást is.

A Premier League 17. helyéről…

EZT OLVASTA MÁR?