)
)
Nehéz lehetett felbicegni ott, ahol harminc éve még sprintelt a lépcsőn, kirontott a futballpályára... Kiprich József hatvanévesen, mankóra támaszkodva kúszott a játéktérre, ahol aztán ötvenezer Feyenoord-drukker éltette. Imbolyogva, arcán mosollyal, mankóit egy pillanatra elengedve integetett nekik. Mintha kicsit visszarepült volna a régi szép időkbe.
)
De tovenaar van Tatabánya – azaz Tatabányai varázsló, a mai napig ez a beceneve. Pedig eleinte szenvedett, volt, hogy társaival együtt megkergették a drukkerek a gyenge eredmények miatt. Majd következett a felemelkedés, Kiprichhel. Míg Eindhovenben a brazil Romário, az Ajaxnál a holland Dennis Bergkamp volt a sztár, Rotterdamban Kiprichet éltették. Négyszer nyertek vele Holland Kupát, de a legemlékezetesebb az 1993-as bajnoki cím volt: az utolsó fordulóban nyerni kellett a Groningen ellen, s a magyar lőtte az első gólt, a vége 5-0 lett és hatalmas ünneplés.
)
Szóval, miközben Kipu ott állt a pálya szélén, talán idehaza sokunknak eszébe jutott, hogy az a kincs, akit a hollandok éltetnek, a mienk, összetörve, mankóra támaszkodva is. És valahogy még egy mankót kéne adnunk neki, hogy talpra állhasson – nem csak fizikailag.
)
)
)
)
)
)
)
)
)