)
„Évente csupán három-négy hatnapos versenyt rendeznek a világon. Imádják a versenyzők, mindig rengetegen eljönnek, ráadásul most ezt választották a világbajnoki fordulónak – mesélte az 54 éves többszörös Spartathlon-, Ultrabalaton- és Authentic Pheidippides Run-bajnok, aki legutóbb az 50 év fölöttiek korcsoportjában saját világcsúcsát javította meg. – Borzasztóan fárasztó volt, utána még kellett pár nap, mire visszaszállt belém az élet fizikailag és mentálisan is."
Egészsége és a jó közérzete érdekében vette rá magát a kezdetekben még kisebb, majd egyre komolyabb távok teljesítésére. A hobbiból pedig a kilométerek teltével szenvedély lett.
„Harmincéves koromban kezdtem el futni, hogy a szülés után rajtam maradt kilóktól megszabaduljak. Tíz évig nem versenyeztem, majd 40 évesen úgy döntöttem, ideje egy maratonra felkészülni, ami óriási élmény volt. Később, ahogy a lányom is nagyobb lett, és már nem kellettem folyton otthon, még több időt szánhattam a sportra."
A felkészülés mennyiségét mindig az adott célverseny hossza határozza meg. Vannak hetek, amikor 10, de egy keményebb verseny előtt akár 16 órát tölt kizárólag futással. Ugyanakkor a fizikai felkészültség még nem minden.
)
„Kétségtelenül a monotóniatűrés a legnagyobb kihívás. Vannak órák, amikor gyakorlatilag mintha üres lenne a fejem, már-már nem is én irányítom a gondolataimat – árulta el az Esztergomi Futóművek Amatőr Sportegyesületének tagja. – Igyekszem a verseny többi résztvevőjével beszélgetni, zenét vagy podcasteket hallgatni."
Olykor viszont az izgalmak találják meg a versenyzőt.
Volt már, hogy kóbor kutyák támadtak rám, de a legdurvább sztorim egy japán versenyen volt, egész egyszerűen nem bírtam tovább, futás közben elaludtam, majd arra keltem fel, ahogy elestem
– emlékezett vissza, hozzátéve, hogy a balatonfüredi világbajnokságon is volt hasonló eset, ám versenytársa még időben elkapta.
„Szintén Japánban 13 alagúton át vezetett az útvonal, köztük három 10 km-nél hosszabb volt. Iszonyatosan nyomasztó egy-másfél órát bent tölteni, ráadásul még forgalom is volt és az autók erős hangja hihetetlen rémisztő. Szerencsére eddig mindent sikerült épségben megúsznom."
)
Amióta orvosasszisztensi foglalkozását otthagyta, hogy teljes állású edző lehessen, Zsuzsanna életének szerves részévé vált a futás, ami persze az egész családra kihatással van.
„A versenyekre rendszeresen elkísér a párom és a hétköznapokon is gyakran futunk együtt, még ha rövidebb távokat is. Noszogatnom egyedül a lányomat kell, nagy ritkán, amikor épp nincs olyan formában – osztott meg részleteket Zsuzsanna arról, hogy náluk tényleg minden a mozgásról szól. – Nyaralás során is bevált szokásunk lett, hogy az adott várost befutjuk. Így jó alaposan feltérképezhetjük, ráadásul közös programnak sem utolsó!"
)
)
)
)
)
)
)