Marco póló

Marco Polo velencei kereskedő messzire jutott. Sokkal messzebb, mint amiről álmodhatott. Keletre indult Perzsián át, és egyszer csak a kínai császár udvarában találta magát. A mi Marcónk is kalandos utat járt be, s csapata a közvélemény érdeklődésétől kísérve ugyancsak mesebeli helyre érkezett.

Az első kalapba.

A kontinens legjobbjai közé. 

Ez is felfedező út volt a javából, s amikor vitorlát bontott, még senki sem hitt benne, hogy a magyar futballnak nevezetett ócska bárkával nem süllyed el valahol, és sikeres lehet. A mi Marcónk bátor ember lévén nekivágott a nagy kalandnak, s olykor a viharos tengeren is egyenesben tartotta a hajót. Leginkább egyszerű matrózokkal, lelkes, munkára kész közlegényekkel. Aztán kinevezett néhány tisztet, s mellettük a hajósinasok is becsülettel tették a dolgukat. 

De azóta sincs luxushajónk. 

Nem is lehet, mert nincsenek meg hozzá a feltételek. A mi Marconk azokból verbuválta a legénységet, akik épp hadra foghatóak voltak. Nincsenek világsztárjaink, akik az angol, a spanyol, az olasz, vagy a német bajnokságban ontják a gólokat. De az NB I, a mi alig látogatott bajnokságunk sem jelentett alapot. Tucatlégiósok, zsoldosok, külföldön már leszerepelt és csendben hazatért pénzkeresők - belőlük sem lehetett válogatni.

Ám a mi Marcónk anélkül is tudta az utat.

S mi új, vagy inkább réges-rég elfeledett élményként fedezhettük fel újra Angliát és Németországot. S akik korábban legyintettek ránk, akik flegmán, nagyképűen fordultak felénk – meglepve néztek ránk. A XXI. századi „katanaccso” tökéletesen működött, lezárt minden területet a tizenhatosunkra betolt pöfögő, farmotoros Ikarus feltartóztatta az ellent. Tökéletes taktika a játékoskerethez és a lehetőségeinkhez mérten.

Marco hajója most a kikötőben pihen.

De a cél már megvan. Irány Szerbia, Montenegró, Bulgária, Litvánia. Kellemesnek tűnő állomás valamennyi, és ezen az úton talán még a vihar is elkerüli a hajót. Most, ebben a pillanatban még élvezzük ki a helyzetet, ahová belavíroztuk magunkat. Ne szakmázzunk, ne elemezzünk, arra még ráérünk. Bizakodva várjuk a folytatást, és a következő vitorlabontást. 

S ha minden jól megy, nekünk is lesz Marco pólónk. Mert kell, hogy legyen. A színe mondjuk fehér, a szabása sportos és elegáns, s rajta zöld betűkkel: a sikeres Európa-bajnoki szereplés emlékére. Pirossal pedig: Grazie, Signor Rossi. Divatos darab lenne.

De addig is jó szelet – jó utat kapitány!