Marco Rossi: Biztosan nem vállalnék munkát másik válogatottnál

Ez számomra már egy lezárt kérdés: a magyar válogatottal szeretném befejezni a szövetségi kapitányi pályafutásomat. Remélem – sőt, úgy gondolom –, hogy ha eljutok a szerződésem végéig, az azért lesz, mert sikerült valami komoly eredményt elérnünk. Aztán utána majd, ha egészséges leszek, mindenképpen szeretnék klubcsapatnál dolgozni – ez teljesen biztos. Már korábban is elmondtam, hogy ha választhatnék – márpedig sokszor nincs ilyen lehetőség, mert edző sok van, csapat viszont kevés – a jövőben biztosan nem vállalnék munkát másik válogatottnál.

Nem örültem, hiszen amikor egy játékos úgy dönt, hogy búcsút mond a válogatottnak, főleg, ha még szerepel a terveimben, az sosem jó érzés. Ugyanakkor elmondtam neki, hogy tiszteletben tartom a döntését. Őszintén szólva – bár senki sincs Péter szintjén –, hiszen ő az egyetlen kapusunk, aki már tíz éve folyamatosan topbajnokságban véd – mégis úgy gondolom, hogy ezen a poszton jól állunk a jövőre nézve. Ott van még Dibusz és Szappanos, akikre továbbra is maximálisan számíthatunk, Tóth Balázsra szintén, aki ráadásul fiatalabb, még csak 27 éves. És jönnek a még fiatalabbak: Hegyi Krisztián, Yaakobishvili Áron vagy Pécsi Ármin, szóval azt mondhatom, hogy a kapusposzt jövője nem tűnik problémásnak.

Sokkal inkább aggódom a középcsatár pozíció miatt. Ha egy játékos – beleértve a csatárokat is – nem dolgozik keményen védekezésben, akkor simán kikaphatunk öt-hat góllal is. Ezért is olyan nehéz csatárt találnom a válogatottba. Varga Barnabás bizonyította, hogy vannak olyan képességei, amelyek nemzetközi szinten is jók. annak más csatárok, akik most jó formában vannak, viszont amíg én vagyok a szövetségi kapitány, az én véleményem számít, és ha valakit nem hívok be, az azért van, mert úgy gondolom, hogy nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek a nemzetközi szinthez szükségesek. 

Látszik a fejlődés, az egész idény során kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Abszolút jó úton halad, ugyanakkor továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy még benne is van fejlődési lehetőség. Szerintem több gólt is szerezhetne, gyakran mondom neki: lőj bátrabban!

Az elmúlt hét évben több meccset néztem meg, mint az azelőtti életem során összesen. Idáig, ha meghívtam valakit, annak oka volt. Ha hét év után még mindig vannak emberek, akik megkérdőjelezik, hogy helyesen döntök-e ezekben a kérdésekben, akkor az két dolgot jelent: vagy biztosan nem ismernek engem, vagy nem értenek eléggé a focihoz. Tisztességes vagyok minden játékossal és ügynökkel, soha nem hívtam be játékost csak azért, mert jó kapcsolatban vagyok az ügynökével. A legjobb tudásom szerint végzem a munkámat, persze lehet, hogy ez sem lesz elég, ha nem jönnek az eredmények – de minden tőlem telhetőt megteszek. Számomra fontos, hogy tisztelettel bánjak a szurkolókkal, ezért időnként megpróbálom részletesebben is elmagyarázni bizonyos döntéseim okát. Egy dolgot viszont teljesen biztosan állíthatok: a döntéseim az enyémek, senki nem kényszerít rám semmit. Teljesen szabad kezet kaptam, hogy meghívjam, akit csak akarok, és hogy játsszon az, akit én szeretnék.