Senki nem sejthette, hogy amikor 2012-ben Marco Rossi leült a Honvéd kispadjára, egy nagy szerelem indul útjára, és olyan érzelem szövődik majd az olasz szakember, valamint a magyar futballközvélemény között, amit talán semmi sem árnyékolhat be.

Rossi először bajnoki bronzérmet szerzett a Honvéddal, majd második regnálása alatt a bajnoki címig vezette a kispestieket. 2018-ban pedig a válogatottnál folytatta, a külföldi kapitányok sorába állt be.

De ő más volt, mint az elődei.

Máshogy működött a kémia közte és a magyarok között.

Megérzett valamit abból, ahogy a magyarok működnek.

Ehhez jött még az, hogy felnőtt az a generáció, amelynek zöme már külföldön edződött.

Rossi szakmai tudása, emberi tartása, a játékosok felkészültsége és mentális ereje összeadódott, ez eredményezte a válogatott látványos elmozdulását felfelé.

Rossi tavaly magyar állampolgár lett.

A fia, Simone pedig az OSC-hez szerződött, és nem kizárt, hogy a következő idényben is az orvosi egyetemisták vízilabdacsapatát erősíti. Ő mesélt az Indexnek apjáról, az apjához fűződő viszonyáról és arról a kötelékről, amelyek a család és a magyarok között alakult ki.

Rossi sokat adott a magyar futballnak. De, ami különlegessé teszi, hogy ő sem felejti el, mit kapott ő Magyarországtól. Ez a hála, ez a kölcsönösség az, ami segít az együtt dolgozást működtetni. Ami lehetővé teszi, hogy ez ne csupán munka, hanem szívügy legyen. És nem csak azért, hogy a szerződése minél tovább tartson.

Hanem valóban azért, mert Rossiék otthon érzik magukat itt. Nekik bejön a magyar élet, az olaszhoz képest rendezett mindennapok (Simone szavai), a magyarok törvénytisztelete (szintén Simone véleménye) és a kiszámíthatóság.

Simonénak is van már lakása itt, számukra Magyarország nem félmegoldás, hanem tényleg jól érzik magukat itt.

Most már csak a magyartanulást kell megoldaniuk, de Simone azt mondja, ha ő végre újra elkezdi, az apja biztosan rákapcsol, mert nem szeret veszíteni, ebben sem.

Piros, fehér, zöld, póló, foci, család.

Végül is, az olasz szív tényleg dobbanhat igazul magyar földön is.