Elhunyt a Chelsea legendás védője
Marvin Hinton 1963 és 1976 között 344 alkalommal lépett pályára a „kékek” színeiben, és ezalatt három jelentős trófeát nyert a csapattal. Pályafutását a Charlton együttesénél kezdte, a Chelsea után pedig rövid ideig a Barnet csapatában játszott, mielőtt visszavonult. Karrierjének csúcspontja az 1970-es FA-kupa-győzelem volt, amely a Chelsea történetének első ilyen sikere volt. Emellett 1965-ben Ligakupát, 1971-ben pedig Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) nyert a londoni klubbal.
A tehetséges védő tagja volt Alf Ramsey 1966-os világbajnokságra készülő bő keretének is, de a végső, tornán szereplő csapatba végül nem került be. Hinton soha nem ölthette magára a felnőtt angol válogatott mezét egy olyan korban, amikor ez még a mainál is nehezebb volt, az U23-as csapatban azonban szerepelt.
A Chelsea hivatalos közleményben búcsúzott egykori játékosától:
A Chelsea Football Club mély szomorúsággal tudatja, hogy tegnap elhunyt Marvin Hinton, a klub védője, az 1960-as és 1970-es évek trófeagyőztes csapatának tagja. Nyolcvanöt éves volt. Őszinte részvétünket fejezzük ki Marvin családjának és barátainak ebben a nehéz időszakban.
A szurkolók az X közösségi oldalon emlékeztek meg róla: „Egy igazi Chelsea-legenda. Erőt kívánok a családjának és a klub minden tagjának. Nyugodj békében, Marvin!” – írta egyikük. Egy másik hozzászóló szerint „a futballtörténelem egyik legjobb balhátvédje” volt. „Jó éjszakát, bajnok. A véredben kék vér folyik” – tette hozzá egy harmadik szurkoló.
Ahogy a Chelsea a honlapján is felidézi, Tommy Docherty menedzser a klub élvonalba való visszajutása után így jellemezte az akkor leigazolt Hintont: „Pontosan rá van szükségünk.” Az átigazolási díj akkoriban mindössze 30 000 font volt, ami a Bank of England szerint mai árfolyamon körülbelül 553 000 fontnak felelne meg.
A „Suave Marv” (magyarul „Elegáns Marv”) becenévre hallgató játékost labdabiztos védőként tartották számon, aki saját bevallása szerint a modern futballban is megállta volna a helyét. Az 1965-ös Ligakupa-döntő mindkét mérkőzésén kezdő volt, az 1970-es FA-kupa-döntőben és annak újrajátszásán is csereként lépett pályára. Az 1971-es KEK-menetelés során gólt is szerzett, bár a fináléban nem játszott.