Még a fafejű versenybírók is kiszúrtak a világ legpechesebb kerékpárosával
)
)
Utóbbiak közül egyértelműen a francia Eugéne Christophe viszi el a pálmát. Az 1885-ben született CriCri nevű franciát nem akármilyen fából faragták, például 1910-ben a legendás egynapos Milánó–San Remo klasszikust úgy nyerte meg, hogy a zord idő miatt összesen hárman tekerték végig a 298 kilométeres távot. A végletekig kimerült Christophe-ot utána fagyási sérülésekkel négy hétig kórházban kellett ápolni.
)
A Touron 1906-ban indult először, s bár az 1912-es versenyen övé volt a legjobb összetett idő, egy korabeli speciális pontrendszer miatt a belga Odile Defraye mégis megelőzte.
A következő évben azonban eredményei és a formája alapján biztos esélyesként érkezett, és topfavorithoz méltóan versenyzett. Mire elérkeztek a körverseny ikonikus pontjához, a francia Pireneusokban magasodó Tourmalet-hoz, már 18 perc volt az előnye legnagyobb riválisai előtt. Mikor azonban megkezdte az ereszkedést a 2115 méter magas hágóról, eltört a biciklije első kerekét tartó villa. Mivel akkoriban még nem volt a csapatoknak szervizautója, Eugene a dühtől sírva a vállára kapta a kerékpárt, és 14 kilométert gyalogolt vele a következő kovácsműhelyig. Ott aztán – mivel idegen segítség igénybevételét tiltották a szabályok – a szurkolók buzdítása mellett maga hozta rendbe a biciklit. Persze mire kész lett, a mezőny már rég elhúzott.
CriCri végül több mint kétórás hátránnyal ért célba, ahol a versenybíróság még egy büntetőperccel is sújtotta, ugyanis a fülükbe jutott, hogy a műhelyben a tűz felélesztéséhez használt fújtatót a kovács segédje kezelte!
)
Korabeli sajtóbeszámolók szerint Christophe-nak ekkor „nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták el a száját”.
Vajon min húzhatta fel magát ennyire...?
)
)
)
)
)
)
)