Pont 15 éve történt

Formula–1: Minden idők legjobban várt visszatérésből nagy pofára esés lett

A számok nem hazudnak. Vagy mégis? Hiába ugyanúgy hétszeres világbajnok Lewis Hamilton, hiába nyert (eddig) 14 futammal többet, a Formula–1-es szakírók többsége mégis Michael Schumachert tartja minden idők legnagyobb pilótájának. Az 55 esztendős autóversenyző, aki 2013-as tragikus síbalesete óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, éppen ma 15 éve, 2009. december 23-án jelentette, hogy három év szünet után visszatér a királykategóriába.

Micsoda 15 évet húzott le Schumi a Formula–1-ben! 1991 és 2006 között 259 futamon állt rajthoz, s ezeken a versenyeken 7 világbajnoki címet szerzett, 91 futamot nyert meg, 154-szer végzett dobogón, 65-ször indulhatott az első rajtkockából és 76 leggyorsabb kört mértek neki.

2006-ban azonban egyre több pletykát lehetett hallani, hogy be akarja a fejezni a versenyzést. Miután a Ferrari vezérkara megunta a pletykák folyamatos kommentálását és cáfolatát, nyomást gyakoroltak rá, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba.

Erre aztán szeptember 10-én, 90. nagydíjgyőzelme (Monzában aratta) utáni sajtótájékoztatón kerített sort. Bejelentette, hogy a szezon végén be kívánja fejezni pályafutását, mert nem biztos benne, hogy a továbbiakban is megtalálja a szükséges energiát és motivációt ahhoz, hogy a hozzá méltó szinten versenyezzen. És a kimondott szó kötelezte: ugyan a következő évben is hű maradt a maranellói istállóhoz, de csak mint tanácsadó és tesztpilóta.

Igen ám, de időközben valami alakult a Formula–1-ben is, amire nagyon régóta és nagyon sokan vártak. A Mercedes ugyanis Juan Manuel Fangiónak köszönhetően 1954-ben és 1955-ben világbajnoki címet ünnepelhetett, de utána egy tragikus baleset miatt hosszú időre kivonult az autósportból.

Az a szörnyű Le Mans-i verseny
1955-ben a híres 24 órás Le Mans-i futam harmadik órájában a későbbi győztes Mike Hawthorn állt az élen Jaguarjával, mögötte Lance Macklin Austin Healey-je, harmadikként pedig a Pierre Levegh vezette Mercedes 300 SLR következet. Ekkor Hawthornnak rádión beszóltak, hogy álljon ki a boxba tankolni, de mivel túl későn jött az utasítás, hatalmasat kellett fékeznie. Macklinnek még sikerült kikerülnie, de Levegh beleütközött, és átrepült rajta. A Mercedes és a belőle kiszakadó motor 200 kilométeres sebességgel a nézők közé repült: 84 embert megölt – Pierre Levegh volt az egyik áldozat – további 120-at megsebesített. (Videó csak erős idegzetűeknek)

A visszatérésre 38 évet kellett várni, de először csupán motorbeszállítóként vállalt szerepet a Mercedes, csak jóval később kezdett el saját istállón gondolkodni.

Ahogy az elején elmondtuk: hiába Hamilton (Fangio, Fittipaldi, Senna, Prost, …), a Formula–1 legnagyobb legendája Schumacher. Ugyanígy a német autóiparban: hiába a BMW, az Audi, az Opel, a Volkswagen vagy a Porsche, a leg, leg, leg, azért a Mercedes.

Vagyis mindenféle üzleti, PR- és marketing szempontból is hatalmas durranásnak ígérkezett a dupla visszatérés: Schumi és a Mercedes kéz a kézben. Aztán így jött el a 2009. december 23-a, amikor a rajongók különleges karácsonyi ajándékot kaptak: kiderült, hogy a hétszeres világbajnok nem is egy-, hanem rögtön hároméves szerződést írt alá.

Mindenki nagyon örült és bizakodó volt:

Elképesztően boldog vagyok. Alig várom, hogy együtt dolgozhassak vele, és a Mercedes-Benznél mindenki tárt karokkal fogadja őt

– lelkendezett Norbert Haug, a Mercedes sportfőnöke.

Schumi pedig így jellemezte önmagát:

Úgy érzem magam, mint egy 12 éves srác, aki örömében összevissza szeretne ugrálni.

Ennyi boldog beszéd és optimizmus többet érdemelt volna, mint amennyit a sors ennek a nem mindennapi frigynek megadatott. Michael Schumacher ugyanis három év alatt 58 futamon egyetlen dobogós helyre, egyetlen pole pozícióra és egyetlen leggyorsabb körre volt képes...

Ezt olvasta már?