Miért feküdt a Salzburg játékstílusa a Ferencvárosnak?

Nem csak a Salzburg, hanem a komplett Red Bull futballkonszern kisebb-nagyobb identitásválságot él át napjainkban, amelynek egy újabb kivetülése volt a csütörtök kora esti összecsapás. Az utóbbi években nem csak az osztrákok eredményessége zuhant be, hanem a letámadásuk intenzitása is, amely korábban az egyik legfőbb alapvetésük volt.

Mindennek komoly jelentősége volt a Ferencváros szempontjából is, hiszen a magas letámadást kiemelkedően alkalmazó csapatok ellen (pl. Viktoria Plzen) akadozni szokott a zöld-fehérek támadásépítése. A Salzburg ellen viszont ez nem így volt. Köszönhetően a gyakran nem túl intenzív presszingjüknek, valamint annak, hogy a pálya közepét sokszor szabadon hagyták a Fradi képes volt az első félidőben és a második félidő elején is szignifikánsan többet birtokolni a labdát. 

A hazaiak a tőlük jól megszokott 4-2-2-2-es formáció helyett talán éppen a Ferencváros három védős szisztémájára reagálva ezúttal 4-3-3-ban védekeztek. Köszönhetően a három támadójuknak egy az egy ellen tudták presszingelni a belsővédőket, azonban Ötvös Bencét rendszeresen szabadon hagytak úgy, hogy nem tudták zárni előle a passzsávokat. A társak képesek voltak rendszeresen megjátszani Ötvöst, ami kulcsfontosságú volt egyfelől a labda megőrzése, másfelől a labda előre juttatása miatt is. 

Ahogy a várható veszély (xT) ranglista is mutatja Ötvös Bence volt a Ferencváros legprogresszívebb játékosa, ő tudta a legnagyobb mértékben a labdát a pálya veszélyesebb zónáiba juttatni. A Salzburg igyekezett inkább a pálya két szélét lezárni, azonban a Ferencváros eddig az Európa-ligában inkább a centrumban birtokolta többet a labdát, míg a széleken jóval kevesebbet, és már csak a 3-5-2-es alakzat számtani részéből is az következik, hogy a Fradi a pálya közepén lesz létszámfölényben, emiatt is volt kiemelten fontos a Salzburg letámadási sémája és a Fradi sikeres építkezése. 

Mindennek ellenére meglehetősen balszerencsésen egy gólos hátrányban mehetett félidőre Robbie Keane csapata, amelyet az adatok egyáltalán nem indokoltak, hiszen a salzburgiak helyzetet nem igazán tudtak teremteni, mindösszesen négy lövésük volt, roppant alacsony várható gólmutatóval. Igaz a tizenegyesen kívül a Ferencvárosnak sem volt nagy helyzete. Azonban a második félidő elején felpörögtek az események. Az újrakezdést követő tizenöt percben a Ferencváros több nagy helyzetet is képes volt kialakítani, elsődlegesen a Salzburg bal oldalát megbontva. 

Ebben a negyedórás periódusban jókora fölénybe került a Fradi, az eredmény pedig 1–3-ra módosult, majd ezt követően a IX. kerületiek visszább álltak, átadták a teret az osztrákoknak, ami egy újabb fordulatot eredményezett. A mélyen védekező FTC ellen egyre másra érkeztek a salzburgi beadások, amelyekre folyamatosan 3-4-5 hazai játékos érkezett, emellett több veszélyes lövőhelyzetet is ki tudtak alakítani a tizenhatos előterében. A 72. percben még a szépítésre futotta, de egalizálni már nem tudtak, így az újabb bezsebelt három ponttal már 7-nél jár a Fradi, aminek köszönhetően a hetedik helyen állnak.  

A salzburgi mérkőzés ismételten megerősítette azt a tendenciát, mely szerint a Ferencváros effektíven és változatosan képes építkezni a közepes blokkban védekező vagy éppenséggel nem a legintenzívebben letámadó csapatok ellen, miközben a Fradi presszingje európai viszonylatban is versenyképes.