Hirdetés
INTERJÚ

Mihalik András: A Ferencvárosnál minden adott, hogy a játékosok úgy érezzék, Magyarország legmagasabb színvonalú klubjában játszanak

Mihalik karrierjében nagy lépés az ICEHL (Fotó: www.facebook.com/fradihoki)
A FTC-Telekom jégkorongcsapata komoly fába vágta a fejszéjét, amikor az osztrák bázisú bajnokságba (ICEHL) tette át a székhelyét. A Fradi eddigi négy meccsén négy pontot szerzett, ezzel pedig nem lehetnek elégedetlenek a IX. kerületiek. A tanulási folyamat azonban még bőven tart. Így gondolja ezt az egyik nyári igazolás, Mihalik András is, aki az Innsbruck elleni győztes meccsen szerezte meg első bajnoki gólját új klubjában.
Hirdetés

Milyen a budapesti élet?
Debreceniként nehéz ebbe beleszokni. Itt azért vannak távolságok, utazásra rá kell szánni nem kevés időt. Én azért mindig szerettem Budapestet. Sokszor jöttem ide szabadidőmben is. Ez elég jó tapasztalat nekem a jégkorongon kívül, hogy milyen egy nagyvárosban élni. És nyilván az országunk fővárosáról van szó, én mindig is nagy lelkesedéssel jöttem Budapestre. Minden nap mikor átmehetek a Petőfi hídon a budai oldalra, megcsodálom a látványosságokat. Még van olyan is amikor megállok és nézelődök. Már csak ezért is jó minden reggel felkelni, hogy a Dunán átmehessek. Lehet, hogy egy pestinek ez viccesen hangzik, de nekem egyelőre ez nagy dolog.

És mennyire nagy dolog, hogy immár Ferencváros játékosnak mondhatja magát?
A Ferencváros egy elég érdekes közeg. Itt annyira összezár az egész közösség, hogy aki ide bekerül, annak nagyon jó dolga van. És mivel a klub is kialakított egy erős kultuszt maga köré az elmúlt évtizedekben, ezért mindig megtiszteltetés egy ilyen helyen játszani. Egyébként nagyon profi szinten működő klub, ezt már az első tárgyalásokon is levontam konklúzióként. Itt tényleg minden adott, ahhoz hogy a játékosok úgy érezzék, hogy Magyarország legmagasabb színvonalú klubjában játszanak. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a debreceni viszonyokhoz képest ég és föld a különbség.

Hirdetés

A Ferencváros és az ICEHL komoly szintlépés

Mekkora a különbség, ha a két bajnokságot nézzük? Egy szintet lépett ezzel az átigazolással, esetleg többet?
Az Erste Liga általában alacsonyra van rangsorolva Európán belül. Nem igazán nézik ott a játékosokat. Nehéz jobb bajnokságba kerülni. Viszont az ICEHL már egy teljesen más szint. Azt mondanám, hogy ez nemcsak egy ugrás, hanem talán kettő-három fölfelé. Úgyhogy játékosként hálásak vagyunk a Fradinak, hogy ebbe belevágott, mert ez nemcsak a klub saját érdekeit, hanem az egész magyar jégkorongot feljebb fogja vinni.

Van ami nagyon meglepte az ICEHL-ben?
Két kategóriába sorolható, ami meglepett. Egyrészt szakmailag teljesen más szint. Amit az A-csoportos világbajnokságon tapasztaltunk hét meccs erejéig, az itt egy 48 meccses alapszakaszon keresztül tart. Tényleg minden meccs egy háború, egy óriási harc azért, hogy melyik csapat tudja győztesen elhagyni a jeget. A másik szempont pedig a körítés. Már az első perctől kezdve láttuk, hogy nagyon profin működő bajnokságba kerültünk bele. Itt a szurkolói átlagok is megközelítik a 3000-3500 főt. Ehhez még a Fradinak picit fel kell nőnie. Viszont nagyon jó érzés elmenni például Bécsbe és 4500-5000 ember előtt játszani. Nagyon jó csarnokokban. Szóval mindkét téren, szakmailag és a jégkorongot körülvevő dolgokban is rengeteg különbséget látok. És ezekből tudunk tanulni, hiszen amit mi megtapasztalunk, azt talán az egész magyar hoki is tudja majd használni a következő években.

Mit tapasztalt meg a csapat eddig a bajnokságban, hiszen a Ferencváros négy meccsen négy ponttal kezdte az idényt?
Ha a szezon elején ezt elénk rakják papíron, akkor szerintem ezt mindenki aláírja a Fraditól. Meglepően jól felvettük a ritmust. A vesztes meccseken is közel voltunk, olyan momentumok is voltak akkor is, amikor vezettünk. Persze nem mondhatjuk négy pont után, hogy beletanultunk ebbe a bajnokságba, annak ellenére, hogy ez talán egy kicsit pozitív meglepetés. A beletanulás az jó 20-25-30 meccsen keresztül fog történni, és majd akkor fognak kijönni azok a dolgok, amik esetleg nehézségek lehetnek ebben a ligában. De minden segítséget megkapunk a klubtól, az edzőktől. Mi játékosok úgy érezzük, hogy amiket kérnek tőlünk azok működhetnek ebben a bajnokságban. Mindenki bizakodó, és hiszünk abban, hogy ha így folytatjuk tovább, akkor sikerül a ligába való beletanulás.

Hirdetés
A Klagenfurt-szintű csapatok ellen lehet igazán fejlődni (Fotó: www.facebook.com/fradihoki)

„Az Erste Ligából fiatalként érkezve is helyt lehet állni ebben a bajnokságban”

A következő két meccsen Olaszországban szerepel a csapat. Lehet, hogy az ilyen Bolzano és Pustertal Wölfe elleni túrák mutatják meg majd igazán, hogy hol a helye valójában a csapatnak?
Ez egy nagyon jó kihívás lesz számunkra. Hazai meccsek után egyből belecsöppenünk egy több órás buszos túrába. Ez természetesen fizikailag és mentálisan is meg fogja a csapatot terhelni. És akkor mindezek mellett ott van, hogy olasz csapatok ellen rendre azt halljuk, hogy idegenben nagyon nehéz játszani. Ott is több ezren vannak kint a hazai meccsükön. Kemény játékstílust képviselnek az ellenfelek. Erre fel kell készülni. A csapat fejlődése szempontjából ez jól jön, hogy az 5., 6. fordulóban és nem pedig majd hetekkel később kapunk egy ilyen impulzust ebből a bajnokságból, hiszen így minél hamarabb felvesszük a tempót. Megnézzük majd, hogy egy ilyen túrán mi az ami működik, mi az ami nem, és amikor hetekkel később egy újabb hasonló szituáció merül fel, akkor sokkal okosabbak és tapasztaltabbak leszünk.

Ön személyesen is elég komolyan gyűjtheti majd a tapasztalatot a későbbiekre. Mi az amit kitűzött magának célként erre az idényre? Itt akár számokra is gondolok, de mondhat bármit, amit szeretne elérni. Mi az amit adhat önnek ez a liga? Mi az amit szeretne elérni?
Nem lehet összehasonlítani az előző bajnokságom szintjét az Osztrák Ligáéval. Sok olyan szokásomat kell átalakítani, melyekbe az Erste Ligában beletanultam, ott működött, viszont itt el kell felejteni, mert sokkal gyorsabb a játék, és rutinosabbak az ellenfelek. Leginkább a jégidőt tartom fontosnak, úgyhogy én ezt a 15-20 perc közötti jégidőt, folyamatos játékot emberelőnyben és emberhátrányban tűztem ki magamnak célul. Ha ezek megvannak, akkor automatikusan jön majd az hogy egyre több szituációba kerülök bele, és azokból tudok fejlődni. Persze ha már ezt a sok jégidőt megkapom, akkor elvárják, hogy a pontok tekintetében is tegyek valamit bele a közösbe. És nyilván nincs olyan csatár, aki nem azon gondolkozna állandóan, hogy hány pontot és hány gólt gyűjt egy szezonban. Úgyhogy szeretnék 48 meccsen 0,5 pont/meccses átlagot szerezni. Ezt még nyáron sem gondoltam volna, hogy én ilyen célokat tűzhetek ki magam elé, és talán még nem is tartom reálisnak most sem, de ha már így hozta az élet, akkor szeretnék vele élni, és megmutatni azt, hogy az Erste Ligából fiatalként is helyt lehet állni egy efféle bajnokságban.

Hirdetés
Hirdetés