)
)
Persze azért nem tökéletes Tokió másolása, hiszen ott a 200 aranyérme után 100-on „csak” ezüstre volt képes, igaz, ehhez 50 másodpercen belül, Európa-csúcsot javítva kellett úsznia. Itt Párizsban – ki ne tudná?! – 200-on nem bírta végig saját iramát, s kikapott az ügyeletes úszózseni Léon Marchand-tól.
Viszont 100-on Marchand nem indult, Kristóf tokiói legyőzője, Caeleb Dressel nem jutott döntőbe, s az előfutamokban és az elődöntőben nem mutatott egyetlen rivális sem extrém jó formát – bár lehet, van, aki a döntőben akarja csak megmutatni, mire képes.
A legjobb idővel kvalifikált Milák természetesen a 4-es pályát kapta, mindkét oldalán a kihívóval, olyanokkal, akik nyilván éhesebbek nála, viszont (elvben) mindenképp lassabbak is. Mert abból a négy emberből, aki valaha is úszott ötvenen belül ketten már nem úsznak, Dresselről pedig, ugye, már volt szó.
A rajt után Kristóf feje bukkant csak másodikként bukkant fel, s önmagához képest visszafogottan úszott, csak negyedikként fordult ötvennél, de a forduló után nyomult fel, s nyolcvannál látszott, csak a futam előtt még világranglista-vezető kanadai Josh Liendo lehet rá veszélyes. De Milák még tudott erősíteni, és a fal is jól jött ki neki, így hiába úszott a riválisa 50-en belül, kilenc század különbséggel ő nyert.
Férfi 100 méter pillangó
1. Milák Kristóf (Magyarország) 49.90 mp
2. Josh Liendo (Kanada) 49.99
3. Ilya Kharun (Kanada) 50.45
)
)
)
)
)
)
)
)
)