„Minden edző ilyen tanítványról álmodik" – nevelőtrénere az autóbalesetben elhunyt birkózóról

Róbert 2013-ban felnőtt országos bajnoki címet szerzett a szabadfogású 55 kilogrammosok között, ugyanebben az évben junior világ- és Európa-bajnokságon és a budapesti felnőtt-vb-n is magára ölthette a címeres mezt. Legjobb nemzetközi eredményét 2017-ben érte el, a szombathelyi U23-as kontinensviadalon nyolcadik lett 61 kg-ban.

Sok sérülés hátráltatta, emiatt felhagyott a versenyszerű birkózással, de ezt követően is a küzdősportok szerelmese maradt, ketrecharcosnak állt. A Szegedi Küzdősport Klubban működő Sárközi MMA Team versenyzője lett, a nemzetközi Sherdog-adatbázis szerint négy győzelem és egy vereség volt a profi mérlege. Mint ismerőseitől megtudtuk, éppen néhány hete kezdték el a felkészülést a következő kihívásokra: komoly európai szervezeteknél számítottak volna rá, például a szlovák FCC-nél várták. De a sport mellett dolgozott is, édesanyja kiskereskedésénél foglalkozott árubeszerzéssel, s egy autókereskedésbe is betársult.

„Soha nem feledlek Harcosom. Szívem szakad. Annyi közös emlék” – írta ki közösségi oldalára a szegedi tréner, Sárközi Róbert, aki hosszú éveken át egyengette Róbert karrierjét.

Bár a birkózást idejekorán abba kellett hagynia, nevelőedzőjével, Kiss Károllyal ettől függetlenül szoros maradt a kapcsolata.

– Nagyon megrogytam a hír hallatán – mondta lapunknak a szakember. – Egy tréner nem igazán mondhat ilyet, de az egyik kedvencem volt, minden edző ilyen tanítványról álmodik. Amikor elkerült tőlem, úgy engedtem el Csepelre, hogy ne eddze túl magát. Pirosbetűs ünnepnapokon is felhívott, hogy menjünk le gyakorolni. „Karcsi, lejössz? Csak egy órát, mester” – kérdezte, aztán persze két-három óra lett belőle. Amikor más reggel aludt, ő elment futni, délutánonként pedig gyakran úszni. Amiben tudott, segített, amikor költözködésről volt szó, akkor is azonnal mondta, „persze, mester, megyek”.

Róbert nevelőedzőjének fiai, ifjabb Kiss Károly és Kiss Benedek szintén birkózók. Gyerekkoruk óta ismerték a tragikus sorsú sportembert, aki az SZVSE-nél edzéseket is tartott.

– Mindig is felnéztem rá és az edzésmunkájára, példakép volt számomra, pedig csak négy év volt közöttünk. Az edzéseinkhez úgy álltam hozzá, ha rajta tudok hozni egy pontot, akkor versenyen máson tízet fogok. Az utóbbi időben már nagyon jó meccseket tudtam vele birkózni, utoljára múlt szerdán... – mesélte ifjabb Kiss Károly.

Öccse, Benedek is sajnálja, hogy nem edzhetnek együtt többé.

– Számomra egyszerre volt barát, edző, mentor. Azért is fájdalmas a halála, mert a múlt héten még együtt birkóztunk, nevetgéltünk. Az utolsó csatánkat ő nyerte meg, szóval még jön nekem egy meccsel... – mondta keserűen lapunknak Kiss Benedek.