Mintha egy rémmese szereplői lennének: belerokkant férje elvesztésébe a magyar focisztár özvegye
)
Judit asszony, Várady Béla özvegye könyvet írhatna róluk. A 2014-ben, hatvanesztendősen elhunyt ezüstcipős Vasas-legenda felesége pokoli időszakon van túl. Bár, óvatosan a múlt idővel! Hiszen napi tizennyolc gyógyszert szed, már csak bottal képes járni, a szíve egy darabja pedig meghalt, amikor eltemette azt az embert, akivel 37 évig élt nagy-nagy harmóniában.
A pszichiátrián csönd volt. Rendszerint hatan voltak egy szobában, de szinte soha és senki nem szólt egy szót sem. Mintha valamennyien egy rémmese szereplői lennének: a valóság elől a hallgatásba és egy kórházi szobába menekültek. Judithoz is szóltak az ápolók, beszéltek hozzá az orvosok, meglátogatták a lányai, az unokái, de ő sem szólalt meg. Sem ereje, sem kedve nem volt ahhoz, hogy beszéljen.
)
– Béla elfogadta azt, amit a sors szánt neki: hiába volt egykoron válogatott futballista, gólkirály, közönségkedvenc, ő teherautósofőrként sittet és szemetet hordott – mesélte az özvegy. – Amikor valaki felismerte, fejcsóválva, döbbenten kérdezte: de hát Várady úr, Béluska miért kényszerül ilyen életre? De Béla nem szégyellte a munkát, és senkitől nem kért segítséget. Aztán, amikor már járni is alig tudott, olyan rossz volt a térde, felajánlották neki, hogy legyen ugyanannál a cégnél éjjeliőr. Délután öttől reggel hatig teljesített szolgálatot, hajnali fél négykor rendszerint bezárta a rottweilert és a német juhászt, aztán várta a reggelt. Várta, hogy hazajöhessen. Azon a januári hajnalon még volt annyi ereje, hogy elrendezze a két kutyát, ám az épületbe érve összeesett. A telefon ott volt mellette, de már nem tudott segítséget kérni. A lányaim hívtak, hogy baj van. Amikor odaértem, Béla a földön feküdt. Állítólag lehajoltam hozzá, megcsókoltam, megsimogattam és szólongattam. Nem emlékszem semmire.
Várady Béla, aki a Vasas szurkolók nagy-nagy kedvence, a piros-kék klub bajnoka, gólkirálya, európai ezüstcipős volt, 60 esztendősen hunyt el. Judit, a felesége azóta sem tudta feldolgozni az elvesztését.
– Béla halála után teljesen kikészültem. Pszichiátriára kerültem. Öt hónapot töltöttem benn, és sokáig képtelen voltam megszólalni. Csak néztem magam elé, és nem érdekelt a körülöttem lévő világ. Lassan, nagyon lassan kezdtem el kommunikálni, a két lányomnak és az unokáimnak köszönhetően. De hiába lett valamivel jobb a lelkiállapotom, a testem folyamatosan jelzett. Egy korábbi infarktust követően jött újabb kettő, egyik súlyosabb volt, mint a másik. Túléltem őket. Azt mondta az orvos: asszonyom, ön élni akar! És ugyanezt mondta a végzetesnek tűnő agyvérzésem után is. A bal lábam lebénult, tolókocsiba kényszerültem, aztán járókeretet kaptam. Mostanra annyira javult a helyzet, hogy bottal óvatosan közlekedek, de egyensúlyi zavaraim vannak, elesek, egyszerűen felborulok. Hatvanhét esztendős vagyok, s hiába maradtam egyedül, még most is Várady Béla feleségének vallom magam. Korábban hetente, mostanában havonta megyek ki a sírjához, s ott arra gondolok mindig: nem érdekel sem a lelki, sem a testi szenvedés, de az ő hiánya a legfájdalmasabb – mesélte az özvegy,
Világbajnok keresztlány
Várady Béla tagja volt az 1978-as argentínai világbajnokságra készülő magyar válogatott keretének. Ám egy sérülés miatt nem léphetett pályára Dél-Amerikában. Ami nem sikerült a ballábas bombázónak, azt megvalósította csinos keresztlánya, Lang Viktória. A 17 esztendős ifjú hölgy modern tánc kategóriában világbajnoki címet nyert a felnőttek mezőnyében Porecsben. Bedő-Török Eszter koreográfus, edző, tanítványa a Marina TSE sportolója immár igazi példakép a korosztályában, s akire joggal lenne büszke a keresztapja, Várady Béla is.
)
)
)
)
)
)