Muszbek Mihály a Győzike-showhoz hasonlítja a magyar válogatott meccseit, szerinte az ultrák tevékenysége káros

Az Élet és Irodalom szólaltatta meg Muszbek Mihályt, aki ma már csak sportközgazdászként kapcsolódik a magyar labdarúgáshoz. A beszélgetés alapvetően politikai hangvételű és  tárgyi tévedésektől sem mentes (2010 óta van internetes meccsközvetítés, szurkolóknak tulajdonított mondatok stb.). 

Az interjú kiindulópontja az, hogy a magyar emberek nem járnak meccsre. Kétségtelenül lehetnének többen a meccseken, de éppen szombaton rendeztek egy sima Újpest–MTK-t, amelyen 4500-nál is többen voltak a hivatalos adatok szerint. Persze ez Muszbek szerint nem biztos, hogy igaz, mert a nézőszámokat nem szabad elhinni. 

„Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a meccsről szóló tudósításokban írt nézőszám nem mindig a valóban jelen lévő fizető szurkolók létszámát mutatja. Az átlagos nézőszámba ugyanis beszámítják a tiszteletjeggyel érkezőket is, a jegy nélkül beengedett haverokat, az újságírókat, fotósokat, illetve a palánkbérleteseket. A tudósításokban szereplő nézőszám sok esetben becslésen alapul, és ezt ritkán tükrözi a pénztári bevétel” – fogalmazott az Újpest egykori tulajdonosa. Kétségtelenül igaza is lehet, de abban talán nem, hogy tippelésről van szó, hiszen a meccseken hivatalosan közlik a nézőszámot. 

Amire nem lehet panasz az persze a válogatott meccsek látogatottsága. A szerbek elleni meccsre például három óra alatt fogyott el minden jegy és akár többszázezer belépő is elkelt volna, ha nagyobb lenne a Puskás Aréna. Muszbek szerint a nemzeti csapat népszerűségének is oka van, de nem elsősorban az Eb-szereplések, vagy éppen az angolok oda-vissza legyőzése. 

„A válogatott mérkőzések megtekintése egyrészt a nemzeti öntudat felkorbácsolásának köszönhető, 

Másrészt a javuló eredményeknek és a játék minőségének is betudható.”

A liga korábbi elnöke ennél azért hajmeresztőbbet is mondott a válogatott meccsek kapcsán. 

„…amikor jönnek a válogatott meccsek, akkor a korábban gyenge, ma talán már közepesnek mondható magyar futballszínvonalat felülírja az a fajta társadalmi divat, hogy »a családdal együtt megnézzük az új stadiont« és »drukkolunk a nemzeti csapatnak«. 

A válogatott esetében a néző nem kéri számon szigorúan a színvonalat, mert azt helyettesíti a politika által tüzelt »közösségi élmény«, illetve a „nemzeti hovatartozás” érzése. Jól emlékszünk a diadalittas, jól megélhető Európa-bajnokságról származó szlogenre, hogy »vesztettünk, de mégis győztünk!«”

Pontosítsunk: ugye utóbbi félmondat valamikor a franciák elleni budapesti Eb-csoportmeccs után született, amikor boldogan mondták egymásnak a drukkerek, hogy 1–1-re nyertünk a világbajnok ellen. Más kérdés, hogy pár nappal később minden magyar szurkoló úgy érezte, hogy a németek ellen 2–2-re veszítettünk. 

Ezzel együtt Muszbek az interjúban páros lábbal száll bele a magyar szurkolókba is. Először is olyan rigmust (is) emleget, amely ma már hála istennek nem része a lelátói jelenségeknek, majd kioktatja a drukkereket is.