)
)
Leleményes a mi népünk, mondta Virág elvtárs, miközben sült krumplit zabált.
S bizony, igaza volt, a magyar mindig, mindenhol feltalálta magát, a túlélésért vagy épp a meggazdagodásért. Volt olyan honfitársunk, aki a legenda szerint eladta a Rottenbiller utcát. Az elejétől a végéig. Aztán ott volt a korabeli celeb, Strasznof Ignác, aki ugyan börtönben ült, ám a rácsok mögött is bomba üzletet kötött: eladta a fegyház berendezését egy kereskedőnek. S akkor még nem beszéltünk Bróker Marcsiról, és a legendás Tribuszernéről, az első honi piramisjáték haszonélvezőjéről.
Az olimpikon most ebbe a válogatottba került be. A tornász, aki egykoron a hazát képviselte sportolóként, hírnévre, dicsőségre vágyva. Most megkapta. Már róla beszélnek, írnak, és ezúttal majd nem a zsűri pontozza a tornászmutatványát, hanem a bíróság.
Akiket több millió forinttal becsapott, megkárosított, azt mondják rá: megnyerő, tündéri asszony. És a története – miszerint halálos beteg, a gyógykezelésére kell a pénz – hihető volt.
Leleményes a mi népünk – és persze hiszékeny. Megtakarított pénzéből szponzorálja a tornászmutatványt, egy szélhámos nő meggazdagodását, hogy aztán kétségbeesetten rácsodálkozzon a világra. A világra, amely egyre inkább az ügyeskedők, a haszonlesők paradicsomává vált.
)
)
)
)
)
)