)
)
Hiányzik-e bármi a versenysportból?
A csapat. Ha az ember gyerekkorától kezdve csapatban nő fel, hozzászokik ehhez a közeghez. A profi sport befejezése után eleinte jó volt kilépni ebből, de fél év után már hiányzott.
Mi tölti ki a hétköznapokat?
Az aktív vízilabda befejezése után cégvezetőként folytattam. Vannak vállalkozásaim, ötleteim, de egyelőre keresem az utam. Az biztos, hogy a cégvezetést nem lehet egyik napról a másikra megtanulni, idő kell ahhoz, hogy beletanuljak ebbe a szerepbe. Idővel viszont szeretnék visszatérni a sporthoz, mert régi vágyam, hogy gyerekekkel foglalkozzak, főleg kapusokkal.
Mennyire volt nehéz megtalálni a helyét a civil életben?
Még mindig nehéz. Sejtettem, hogy élsportolóként egyfajta buborékban éltünk, és az „igazi” élet majd a pályafutásom lezárása után következik. De amíg az ember nem kerül bele ebbe a helyzetbe, addig nem tudja, hogy mi vár rá. Nem is tudtam kellően felkészülni erre a váltásra, de most, kicsivel több mint egy évvel a visszavonulásom után már tapasztaltabb vagyok. Sajnos az utóbbi esztendőben sokat csalódtam, leginkább az emberekben.
Miért?
Az üzleti élet kemény, én pedig a „buborékból” jöttem. Az őszinte ember kilépett az üzleti világba, az őszinteséggel pedig sokan visszaéltek. A civil élet sokkal keményebb annál, mint amilyennek élsportolóként gondoltam. Vízilabdázóként is volt rajtam nyomás, de az másfajta stressz volt. Ott azért izgul az ember, hogy jól teljesítsen a meccsen, hogy ne legyen hiányérzete a lefújás után. Az sem egyszerű világ, mert végső soron bábu vagy, és ha nem hozod a jó eredményt, a vezetőség lecserél. Annak is megvan a keménysége, de mivel gyerekkorom óta az uszodában éltem, ahhoz könnyebb volt hozzászokni. Az üzleti világ leckéit viszont még mindig tanulom.
Ha visszatekint a karrierjére, teljesnek érzi a pályafutását?
Igen, ez volt a maximum. A képességeim alapján lett volna esélyem az olimpiai aranyra, nézhetném úgy, hogy nem sikerült, de inkább azt mondom, hogy a bronzérem adatott meg. Nagy célom volt, hogy az utolsó mérkőzésem olimpián legyen, és azon a meccsen csúcsteljesítményt nyújtsak. Mindkettő sikerült, győztes meccs után, egy olimpiai bronzéremmel fejeztem be a karrierem, úgyhogy nincs bennem hiányérzet. Nem is tudom beleélni magam, milyen lenne olimpiai bajnoknak, vagy kétszeres világbajnoknak lenni, de nem hiszem, hogy boldogabb ember lennék.
)
Milyen érzés, hogy az emberek többségének nem a világbajnoki cím vagy az EB-győzelem jut eszébe önről, hanem a védései utáni őrjöngések?
Nincs ezzel gond. Jó érzés belegondolni abba, hogy mennyi embernek szereztünk örömet a meccseinkkel, többször hallottam, hogy a tévé előtt néhány utánozták azokat a „megőrüléseket”. Még mindig nagyon sok szeretetet kapok az emberektől, a múlt héten kétszer is előfordult, hogy közös képet kértek tőlem, majd hozzátették, hogy nem maguk miatt, hanem mert a feleségüknek én vagyok a kedvence. Ezek aranyos pillanatok.
A vízilabda válogatott nyári szerepléséről mi a véleménye?
Nyáron kint voltam a Margitszigeten, de sajnos rossz volt nézni a vb-meccseket. Az eredmény és a játék miatt is. A vereség benne van a sportban, de rossz volt látni a csapaton belüli problémákat. Az előző évben még én is tagja voltam a válogatottnak, tudom, hogy milyen tényezők vezettek a hetedik helyig. A váltás után több fiatal bekerült az Európa-bajnokságra utazó csapatba, várható volt, hogy az a torna jobban sikerül majd, de a legérdekesebb kérdés, hogy a következő világversenyen hogy szerepel majd a csapat. Varga Zsolt profi edző, a játékosok most motiváltak, bízom benne, hogy a spliti Eb-n látott lendület a folytatásban is kitart.
Úgy tűnik, a szövetségnél sincs minden rendben. Vári Attila lemondott az elnöki posztról, a kasszából pedig eltűnt ötven millió forint.
Nehéz erre mit mondani. Nagy téttel mernék rá fogadni, hogy Madaras Norbert lesz a Vízilabda Szövetség következő elnöke, benne pedig maximálisan bízom, az ő kinevezésével jó irányba mozdulnának el a dolgok. Kívülről sokszor úgy tűnik, hogy minden szép és jó, de akik benne vannak a sportágban, azok látják a problémákat. Ha Norbi lesz az elnök, nemcsak kívülről lesz minden ideális, hanem belülről is.
Végezetül, hogyan állítana össze egy álomcsapatot azokból a játékosokból, akikkel valaha együtt játszott?
Kis Gábor lenne az egyik center, Molnár Tamás a másik. De Papesz csak akkor, ha megvárja, amíg rendesen bemelegítek, mielőtt elkezd kapura lőni. Steinmetz Barnabás az egyik bekk, a másik Decker Ádám és Jansik Dávid közül kerülne ki. A három balkezes Benedek Tibor, Madaras Norbert és Filip Filipovics lenne. A kapásoldalon Varga Dénes és Varga Dániel játszana, ők együtt elképesztően erősek voltak. Na és persze Kásás Tamás.
És a kapus?
Senki se vegye nagyképűségnek, de egy ilyen csapat mögé magamat tenném be.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)