NB III-as focistából lett a Fradi hőse Szalai Gábor

Bár a végső sikerhez már egy döntetlen is elegendő volt a Fradinak, a IX. kerületiek stílusosan, a Győr otthonában aratott 2-1-es győzelemmel biztosították be az újabb elsőségüket. A találkozó egyik kulcsszereplője már-már szokásosnak mondhatóan Szalai volt, aki a szezon hajrájában káprázatos teljesítménnyel segítette csapatát, védő létére már a negyedik gólját szerezte az utolsó hét fordulóban.

– Szerencsére mindig is olyan voltam, hogy nyomás alatt sikerült még többet kihoznom magamból. Nem igazán volt még olyan szezonom, amelynek a végén ki lehetett volna engedni és nyomás nélkül lehetne játszani, úgyhogy ehhez hozzászoktam – nyilatkozta az M4-nek Szalai, akit peches múltjából adódóan különösen motivált a trófea megszerzése. – Van NB III-as, NB II-es, NB I-es és már egy Magyar Kupa-ezüstérmem is. Nagyon boldog vagyok, hogy végre egy aranyam is lett.

A fiatal bekk körül az elmúlt években nagyot fordult a világ. Amellett, hogy a 2020/21-es szezonnak még a harmadosztályban vágott neki a Kecskeméttel, korábban inkább hírhedt, mint híres volt a Fradi ultráinak körében, miután a két csapat egyik, 2023-as találkozóján a hajánál fogva húzta vissza Cebrail Makreckist. Aztán egy rövid svájci kitérőt követően már a rekordbajnok kötelékében tért vissza az NB I-be, és vált epizódszereplőből kezdőjátékossá, majd ünnepelt hőssé.

– Az ősz folyamán sokat őrlődött, jobb teljesítményre sarkallta magát, Robbie Keane érkezését pedig fantasztikusan használta ki, hogy meghatározó szereplő legyen. Úgy gondolom, a három belső védős játék, amire a Fradi tavasszal átállt, neki fekszik a legjobban, ami szintén hozzájárult a sikeréhez – fogalmazott a Ferencváros korábbi válogatott hátvédje, Dragóner Attila a Blikknek.

Az FTC-vel kétszeres bajnok és kupagyőztes klasszis szerint Szalai hatékonyságához hozzájárult, hogy egyre több, az ő fejét kereső pontrúgás-variációval álltak elő Keane irányítása alatt.

– Ő egy remekül fejelő játékos, aki bátran vállalja a párharcokat és megy fel bólintani. Egy védő, még ha plusz erőkifejtés is, szívesen megy ilyenkor előre a góllövés érdekében. Legalábbis én mindig szívesen húzódtam előre, mert tudtam, hogy az külön érdem, ha ezzel is segíthetem a csapatot – tette hozzá az 50 esztendős exlabdarúgó.