Nikitscher Tamás, a teskándi iskola futballhőse

Az iskola Tomójából vált Zala vármegye új hősévé Nikitscher Tamás. A 25 éves hórihorgas középpályás pár év alatt lett a magyar labdarúgás ismert alakja. Még nincs fél éve, hogy bemutatkozhatott a válogatottban, ma pedig már az egyik topligában, a spanyol első osztályú Real Valladolid 27 ezres stadionjában bizonyít hétről hétre.

Ez szülőfalujának, a 157 lelket számláló Dobronhegy lakosságának közel kétszázszorosa... A lámpaláztól azonban nem kell félteni, ugyanis ahogyan azt felső tagozatos osztályfőnöke, Csaba Gyula lapunknak elárulta, a kis Tomó egykoron legalább annyit szerepelt a színpadon mint a labdarúgópályán.

– Nagyon sokan szerették, barátságos, nyílt és őszinte fiú volt. Lényegében a mai napig az, ahogy a családja is

– emlékezett lapunknak a teskándi Csukás István Általános Iskola matek-tesi szakos oktatója, aki a suli sportszakkörén már másodikos kora óta foglalkozott vele.

– Jó tanuló volt. Nagyon ügyesen mondott meséket és verseket, még versenyekre is járt. Az iskolai ünnepségeken rendszeres fellépő volt, egy kétórás műsorban főszerepet is kapott.

A már akkor is nyúlánk, magas srác igazi szerelme mindig is a foci volt.

– Amikor volt egy kis szabadideje, már jött is a barátaival, hogy elkérhetik-e a labdát

– mesélte az 58 éves tanár és futballtréner, aki a Zalaegerszeg focicsapatánál is edzette az akkor még serdülő, mára már 6-szoros válogatott focistát.

Nagyokat nőtt, ezért gyakran szétesett a koordinációja, de ügyesen bánt a labdával, imádott cselezni és sok gólt lőtt. Többször szerepeltünk diákolimpián, ami kis falu lévén hatalmas elismerés számunkra, egyszer a megyei döntőben egymaga öt gólt lőtt. Volt egy féléves kitérője Szombathelyen, ami azonban még túl korainak bizonyult. Nem szeretett távol lenni a családjától, ezért gyorsan visszatért.

A most, tizenkét évvel később a Kecskemét csapatától 1 millió euró (402,2 millió forint) ellenében már Spanyolországba távozó játékos az oktató szerint továbbra is az a csendes, nyugodt srác, mint amikor először megismerte. Azt sem felejtette el, honnan indult a Real Valladolidban már kezdőként is szerepet kapó labdarúgó, decemberben meglátogatta egykori iskoláját.

– Nem kellett győzködni, első szóra érkezett

– részletezte a szervezést, hozzátéve a távozás viszont már nehezebben ment a véndiáknak.

– Megmondta, hogy végig szeretné járni az osztályokat, és addig nem hajlandó elmenni, amíg nem teljesítette minden gyerek kívánságát. Rengeteg aláírást osztott ki, akadt, aki mindkét cipőjére kért, de mesélt a tapasztalatairól is, köztük a kitartás fontosságáról, kitérve keresztszalag-szakadására, ami miatt közel kilenc hónapig nem léphetett pályára.

A Tarr Andráshida SC-nél mai napig gyerekeknek labdarúgó edzéseket tartó Csaba Gyula kiemelte, az egész térség elképesztő büszke a helyi hősre. Egyre több gyereken lát Nikitscher névvel ellátott válogatott mezt, míg a testnevelésórákon már szinte kivétel nélkül mindenki a focista aláírásával díszített pólókban mozog. Az idősebb diákok körében is rendszeres beszédtéma Tomó játéka, a mérkőzéseit követő napon mindig kivesézik, mit, miért és hogyan oldott meg a pályán.

Ezt olvasta már?