Újabb topklub tűnik el a női kézilabda térképéről, egy magyar játékos is nehéz helyzetbe került

Egy ilyen esetet mindig két szempontból érdemes megközelíteni. A szakmai aspektusokról beszélünk majd bővebben, de van itt egy emberi tényező is: egy pillanatra gondoljunk bele, milyen érzés lenne, ha úgy kellene bemennünk a munkahelyünkre, hogy állandó a bizonytalanság: talán másnap már nem lesz hová visszatérnünk. Aki volt ilyen szituációban, tudja, hogy lelkileg mennyire megterhelő, és sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy a női kézilabdázóknak hozzá kell szokniuk ehhez az érzéshez. És gondoljunk egy pillanatra a Ludwigsburg vezetőedzőjére, Hlavaty Tamásra is. A szakember attól a Vipers Kristiansandtól érkezett ehhez az együtteshez, amely nemrég hasonlóan járt. Bár persze ez nem verseny, ha van ember, aki számára igazán tragikus a mostani helyzet, az kétségtelenül ő, rövid időn belül másodszor kerül kilátástalan helyzetbe. A szakember nem véletlen nyilatkozott megrendülten a 24. hu-nak:

Július végén jöttek az első hírek azzal kapcsolatban, hogy a Ludwigsburg tulajdonosa az illetékes bíróságon csődeljárást kezdeményezett. Bár már ekkor is a megszűnésről szóltak a beszámolók, és persze egy ilyen eljárás mindenre utal, csak épp pénzügyi stabilitásra nem, önmagában a csődfolyamat még nem jelentett egyet a folytatás kizárásával. Klubközeli források ekkor még azt mondták, hogy a vezetőség alapvetően bízik a pozitív végkimenetelben, noha kútba esett a tárgyalássorozat egy lehetséges tőkeerős szponzorral. Itt néhány napos hírzárlat következett, minden bizonnyal a vezetőség dolgozott alternatív megoldásokon, majd a klubvezetők közölték a játékosokkal, hogy szabadon igazolhatnak más együttesekbe.

Ezzel párhuzamosan kiderült, hogy a német szuperkupában a Blomberg Lippe ellenfele a Ludwigsburg helyett a Kuczora Csengét és Szabó Annát is foglalkoztató Thüringer HC lesz, a Bajnokok Ligájában pedig a norvég Sola váltja a német bajnokot. Jelen állás szerint a csapat túlélésére minimális az esély.

Ha a konkrét változásokat nézzük, az egyik magyar csapat szezonját máris befolyásolta a váltás, hiszen a Ferencváros csoportellenfele így a Sola lesz. Rövid távon ez valószínűleg segít Jesper Jensen együttesének, hiszen jelenlegi erejüket tekintve a norvég együttes kellemesebb rivális, mint a 2024-ben BL-döntőt játszó német gárda. A Sola jelenleg keretéből a kapus Rikke Granlund, a korábban Siófokon is megforduló Malin Holta, és persze az elnyűhetetlen Camilla Herrem lehet ismerős a magyar szurkolók számára.

Nagy kérdés lesz persze az is, hogy a kényszerből búcsúzó játékosok hol találnak maguknak új csapatot. A hírek szerint a kitűnő svéd kapus, Johanna Bundsen több román csapat érdeklődését is felkeltette, Viola Leuchter az Odensében köthet ki, míg a női kézilabda elmúlt húsz évének alulértékelt klasszisa, Karolina Kudlacz-Gloc befejezheti a pályafutását. Időközben Xenia Smits is távozott az együttestől, a francia Metz hivatalos honlapján jelentette be a német válogatott kézilabdázó visszatérését.

A távozók közt szerepelt még a 24 éves Mareike Thomaier, aki a HSG Bensheim/Auerbach együttesénél folytatja pályafutását. Antje Döll a Neckarsulm, Jenny Behrend az Oldenburg csapatához, míg Anne With Johansen Ljubljanába szerződött.

És hát magyarként figyeljük majd Faluvégi Dorottya sorsát is, akinek a helyzete abból a szempontból különösen összetett, hogy korábbi sérülése miatt egyelőre nem lehet pontosan megmondani, mikor csatlakozhat a csapatedzésekhez.

– nyilatkozta az MTI-nek. A magyar válogatott szélsőnek augusztus 31-ig van élő szerződése a klubbal, egyelőre még ő sem tudja, mennyi realitása van annak, hogy a csapat megmenekülhet, és képes lesz elindulni a bajnokságban csökkentett fizetésű játékosokkal.

Nála akár a Ferencváros is lehet opció következő klubként, hiszen a budapesti zöld-fehérek keretében jelenleg Angela Malestein személyében egyetlen felnőtt korú jobbszélső van (a második opció a poszton jelenleg a fiatal Balázs Bítia).

A Győri Audi ETO vezetőedzője, Per Johansson a Vipers Kristiansand csődje kapcsán beszélt arról, hogy milyen mértékben borítja fel az erőviszonyokat, hogy egy csapatnyi topjátékos kerül a piacra, és hogy mindez mennyire nehezíti meg a tudatos tervezést. Most is ez várható, nagy kérdés, melyik lesz az a csapat, ami most még tud igazolni két-három topjátékost.

Mint a cikk elején jeleztük, minden ilyen eset önmagában is szomorú, ám ha megpróbáljuk látni a tendenciákat, még sötétebb az összkép. Az, hogy egy éven belül két topcsapat tűnik el a női kézilabdából, felveti annak kérdését, hogy mi lehet ennek a sportágnak a jövője. Egyre inkább be kell látnunk, hogy a női kézilabda piaci alapon szinte egyáltalán nem tud működni, a csapatok többsége vagy egy tőkerős szponzorral, vagy állami és önkormányzati forrásokkal próbál megfelelni a piaci kihívásoknak. Ez persze azt is hozza magával, hogy ha az adott forrás elapad, szinte teljesen lehetetlenné válik az adott klub túlélése, hiszen nincs vésztartalék, amihez lehetne nyúlni. Ez alól jelenleg talán csak a dán és francia csapatok gazdálkodása nevezhető kivételnek, bár a Nantes megszűnése azért utóbbi országban árnyalta a képet.

Ezúttal viszonylag gyorsan talált megfelelő megoldást az EHF, de azt is látnunk kell, hogy hosszabb távon nem biztos, hogy jó, ha mindig sikerül elállítani a vérzést. Ugyanis egyre inkább úgy tűnik, rendre csak ragtapaszt helyezünk az aktuális sebre, ahelyett, hogy valóban átgondolnánk a sportág finanszírozását, anyagi, szponzorációs lehetőségeit. Úgy tűnik, most az EHF megtette legalább az első lépéseket ebbe az irányba, hiszen hangsúlyozták, hogy a jövőben szigorúbban fogják ellenőrizni a BL-indulás kritériumait.

A legnagyobb probléma, hogy egyetlen sportág sem lehet úgy népszerű, ha időről időre eltűnik a mezőny egy prominens szereplője, márpedig csak az elmúlt évek topgárdái közül nem lesz már velünk a Vardar Szkopje (amely mindkét nemnél rendkívül erős volt), a Vipers Kristiansand, és úgy tűnik, a Ludwigsburg sem. A kézilabda nem válhat stabil, piacképes sportággá, ha időről időre eltűnnek a húzócsapatok.