)
)
Október 23. anno 1987-ben még fiatal sportújságíró voltam a Magyar Távirati Iroda kötelékében, s a budapesti légfegyveres világbajnokságról írtam beharangozót. A cikket viszonylag hamar összehoztam, a címadással viszont gondban voltam – ez azért manapság is előfordul.
Végül aztán, hogy már túl legyek rajta, odakanyarítottam az írás tetejére: „Péntektől újra dörögnek a fegyverek Budapesten.” Odaadtam a kész anyagot a szerkesztőnek, aki gondosan végigolvasta, majd arca különös módon megrándult, s közölte a megsemmisítő véleményét: „Tamás, te hatalmas nagy hülye vagy!”.
Ha nem is éreztem addig pályám legjobb cikkének a munkám, azért ez szíven ütött.
– De mi a baj, Misi? – kérdeztem rosszkedvűen.
– A cím, Te ökör!
– Jó, jó, én is tudom, hogy a légfegyverek nem dörögnek, de az milyen hülyén hangzana a címben, hogy „Péntektől újból pukkannak a fegyverek Budapesten” – védekeztem.
– Nem az a baj, gondolkozz!
Gondolkoztam, gondolkoztam, de nem gyúlt világosság az agyamban…
– Milyen nap van pénteken? – igyekezett rávezetni a megoldásra a szerkesztő kolléga.
És akkor leesett: október 23.
Azoknak mondom, akik akkor még nem éltek, akiknek ez a történelem egy ismeretlen szelete: október 23-a hivatalos megítélése akkor nem dicsőséges forradalom volt, hanem elátkozott ellenforradalom. Ha azt a cikket akkor az állami hírügynökség, az MTI az eredeti címmel kiadja, akkor én is, a szerkesztő is repülünk, s minimum a rendszerváltásig nem lett volna helyünk a sajtóban.
Bár a kollégám már régen odafent szerkeszti a cikkeket, én idelentről így utólag is azt mondom neki ezen a napon: köszönöm, Misi!
)
)
)
)
)
)