)
A két csapat a lengyel bajnoki döntőben is egymással csapott össze, ott május 3. és 10. között a Jastrebski egymás után háromszor is legyőzte mostani ellenfelét úgy, hogy ezeken a találkozókon mindössze egyetlen játszmát veszített. A BL történetének első lengyel házidöntőjén is az első fináléját vívó Jastrebski kezdett jobban, de annak ellenére, hogy megnyerte az első szettet, a Kozle merített több erőt abból, hogy 21–24-ről eljutott játszmalabdáig. A folytatásban ugyanis a kihívó játékosait sok hibára kényszerítette a címvédő, így a Kozle fordított, majd a negyedik felvonásban három meccslabdát is kiharcolt, ezeket azonban elrontotta, egy ízben ziccerhelyzetben ütött hosszút egyik támadója. A döntő felvonásban a címvédő akarata érvényesült, és bár a Jastrebski 9–6-ról még kiegyenlített, végül alulmaradt. A 168 perces mérkőzés legeredményesebb játékosaként Bartosz Bednorz 23 pontot szerzett. Érdekesség, hogy a triplázó együttes mindhárom BL-győzelmét más vezetőedzővel érte el: első diadalakor a szerb Nikola Grbiccsel, tavaly a román Gheorghe Cretuval, míg idén a finn Tuomas Sammelvuóval ért fel Európa csúcsára. A Kozle a szovjet CSZKA Moszkva (1973-75, 1986-89), az orosz Zenit Kazany (2015–18), az olasz Modena (1996–98), Trentino (2009–11) és Ravenna (1992–94) után a hatodik csapat lett, amely sorozatban legalább háromszor meg tudta nyerni a legrangosabb európai kupasorozatot.
Eredmény, férfiak, döntő:
Grupa Azoty Kedzieryn-Kozle (lengyel)–Jastrebski Wegiel (lengyel) 3–2 (-26, 22, 14, -28, 12)
korábban: nők:
VakifBank Istanbul (török)–Eczacibasi Dynavit Istanbul (török) 3–1 (25, 17, -23, 17)
)
)
)
)
)
)