)
Fazekas Gergő gyerekként rengetegszer fordult meg a találkozónak otthont adó kölni arénában, amikor édesapját, a 237-szeres válogatott kapust, Fazekas Nándort láthatta rendre a Gummersbach csapatának tagjaként.
– Apuék itt játszották a hazai mérkőzéseiket, emiatt a csarnok miatt kezdtem el kézilabdázni, mert amikor jöttem anyával nézni a meccseket, beleszerettem. Az volt a nagy álmom, hogy én is pályára léphessek itt – emlékezett az M4-nek a húszéves irányító, aki a horvátok és az osztrákok ellen már tapasztalhatta a csarnok hangulatát, de a németek ellen nyilván más lesz…
)
Édesapja elmondta, Gergő már három esztendősen lelkesen pattogtatta a labdát a csarnokban, és gólokat akart lőni, már akkor eldőlt, ő nem fog a kapuba állni. – Izgulok és szorítok, de nem csak szülőként, hanem edzőként is figyelem a meccseket. Többnyire csendesebb vagyok, de egy-egy hibánál összeszorul a gyomrom. Eddig maximálisan elégedett vagyok azzal, amit az első világversenyén mutat. Jól hajtja végre a feladatait, sőt talán annál is többet tesz. Megvan a kellő önbizalma, igaz, sosem volt izgulós. Jó egységet alkotnak a tavalyi junior vébén ezüstérmet szerző fiatalok és a rutinosabb játékosok. Most az a legfontosabb, hogy az előbbiek közül minél többen beépüljenek a keretbe, hogy hosszú távon lehessen számítani rájuk – magyarázta a büszke apa.
)
Persze minden meccs után beszélnek fiával és szóba kerül, ki, mit érzett, de nem csak szakmáznak. A mérkőzések előtt arra hívja fel a figyelmét, hogy élvezzen minden pályán töltött percet, és hozzon jó döntéseket. Hozzátette, rendkívül bonyolult a csoportunk, még több csapat is reménykedhet a négy közé jutásban. Ha ez a mieinknek sikerülne, akkor szíve szerint a végjátékban már a helyszínen szurkolna.
)
)
)
)
)
)
)
)
)