A Szeged BL-győztes irányítója már azelőtt a kézilabdacsarnokban töltötte idejét, hogy járni tudott volna

„Ha Ystadban nősz fel, szinte labdával a kezedben születsz. Nálunk a családban mindenki kézilabdázott, a testvéreimmel jártam a csarnokba, még mielőtt járni tudtam volna. Később a helyi kézilabda-akadémiára jártam, minden példaképem ebben a klubban játszott. A kézilabda mindig is része volt az életemnek" – mesélte a svéd klasszis, majd kiemelte, pályafutása kezdetén az észt jobbátlövő Kaupo Palmat és Oscar Carlen volt rá nagy hatással. Később a svéd aranygeneráció tagja közül Magnus Andersson és Stefan Lövgren inspirálta.

„Tizenöt éves voltam, amikor először láttam Oscar Carlent edzeni Ystadban, nagyon lenyűgözött. Nemcsak tehetséges volt, de keményebben edzett, mint bárki mást. Igazi világklasszis volt, számomra példakép lett, nemcsak a játékstílusa, hanem az edzés iránti szenvedélye miatt is.”

A 33 éves kézilabdázó elmondása szerint a munkamorál mindig is fontos volt számára, a tehetséget nem vette magától értetődőnek, arra törekedett, hogy minél jobban olvassa a játékot.

– mondta, majd így folytatta:

„Soha nem én dobtam a legerősebben, és nem is én voltam a leggyorsabb a pályán, de úgy érzem, már nagyon fiatalon megértettem, miről szól valójában a kézilabda. Irányítóként én alakítom a játék menetét, mindig a következő lépésen gondolkodom. Ebben a tekintetben a kézilabda olyan, mint a sakk, nem az számít, hogy én adom a gólpasszt vagy egy átadás után csak később születik gól."