Paksi remény: nem a költségvetésen, hanem a játékosokon múlik a továbbjutás

Volt idő, amikor elképzelhetetlennek tűnt, hogy a nemzetközi porondon megmérkőzzön egymással a Paks és a Polisszja Zsitomir.

S nem a Paks hibájából.

Az 1959-ben még Avanhard Zsitomir néven alapított, a szovjet érában Avtomobil néven is futó klub szerfelett hányatatott évtizedek után 2005-ben megszűnt. Idővel aztán újraéledt, olyannyira, hogy 2017-ben már a mostani nevén nevezett be az ukrán másodosztályú bajnokság küzdelmeibe. Fennállása legemlékezetesebb idénye a 2022–2023-as volt: történelmet írva kiharcolta az élvonalbeli szereplést jogát. Azóta egy ötödik és egy negyedik hely a mérlege, utóbbinak köszönhető, hogy ezen a nyáron már megmérethet a Konferencialigában – és így mégiscsak létrejöhetett a Paks–Polisszja párharc.

Az esélyekről előzetesen csak annyit: a hírek szerint az északkeleti ukrán város klubjának tízszer akkora a költségvetése, mint a kétszeres Magyar Kupa-győztesé, arról nem szólva, hogy a Transfermarkt becslése alapján a kerete háromszor többet ér, mint a magyar csapaté. „Ott” Olekszij Huculjak értéke a legmagasabb, a kilencszeres ukrán válogatott szélsőt 3 millió euróra taksálják – „itt” Vas Gábor viszi a prímet a maga 800 ezer eurójával.

Azt beszélik, amióta a BVG-csoport kezébe került az irányítás, Hennadij Butkevics tulajdonos vezérletével Zsitomirban mernek nagyot álmodni, a céljuk az, hogy néhány éven belül elérjék a Dinamo Kijev és a Sahtar Donyeck szintjét. A fizetések már most topon vannak: amint azt Simon Balázs, a javarészt ukrán labdarúgók útját egyengető ProStar játékosügynöke a Nemzeti Sportnak elújságolta, a csapat két sztárja, Huculjak és Olekszandr Nazarenko havi negyvenezer euró körüli összeget tehet zsebre. Noha pontos információkkal nem rendelkezünk ezen a téren, talán nem tévedünk: a paksi csúcsgázsi ennek a töredéke lehet…

Hogy Ruszlan Rotan mennyit keres, arról sincs hiteles adatunk, de nyilván volt az a pénz, amiért nyáron rábólintott a Polisszja ajánlatára. Az előző idényben az Olekszandriját a bajnokság második helyére „repítő” 43 esztendős szakemberről nemcsak azt érdemes tudni, hogy hazájában az egyik legtehetségesebb edzőnek tartják, hanem azt is, hogy futballistának sem volt utolsó, sőt! Hogy milyen jó spíler volt, arról csak annyit: 2003 október 11. (Ukrajna–Macedónia 0–0) és 2018. március 27. (Ukrajna–Japán 2–1) között kereken száz mérkőzésen ölthette magára a címeres mezt, többek között két Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon is játszott. Klubkarrierje során legtöbbször a Dnipro Dnipropetrovszk szerelését viselte (416-szor!), de erősítette a Dinamo Kijevet és a Slavia Prahát is. Egyszeres ukrán bajnokként, kétszeres Ukrán, egyszeres Cseh Kupa-győztesként, no és legendaként vonult vissza 2018-ban, hogy aztán egyhamar edzőként bizonyítson.

Az ukrán válogatottat korábban négy találkozón irányító Rotan nem kezdett jól a Zsitomir élén, a Kl előző selejtezőkörében ugyanis az FC Santa Coloma 2–1-re megnyerte a háborús helyzet miatt Eperjesen rendezett első meccset, de az andorrai visszavágón javítottak a „farkasok”: 4–1-es sikerrel feledtették a „hazai” kudarcot. Azóta még egy idegenbeli összecsapáson van túl a Polisszja, vasárnap az ukrán bajnokság rajtján 2–0-ra győzött a Karpati Lviv vendégeként.

Most, ugyebár, a Paks látogat a Zsitomirhoz, a mérkőzésnek az ismert okok miatt megint csak a májusban átadott, 6500 néző befogadására alkalmas Futbol Tatran Arena ad otthont. Az előző fordulóban a papírformát borító, a Maribor ellen továbbjutó zöld-fehérek egyébként nem Eperjesen szálltak meg, hanem a harmadik legnagyobb szlovákiai várostól negyven kilométerre fekvő Kassán, a második legnagyobb szlovákiai városban – oda érkeztek meg szerda kora délután, és onnan indultak el fél hatkor az eperjesi edzésre.

„Az előző héthez, a szlovéniai meccshez képest annyival jobb a helyzet, hogy túl vagyunk egy komoly riválison – mondta a Sportalnak és a Nemzeti Sportnak a gyakorlás előtt Bognár György vezetőedző. – A Maribor elleni továbbjutás önbizalmat kell, hogy adjon a csapatnak. Úgy vélem, most is ötven százalék esélyünk van, szerintem nagyjából egyforma játékerőt képvisel a Paks és a Zsitomir. Utólag azt mondom, a Maribort nem véletlenül jegyzik magasabban nálunk, a Zsitomir viszont ugyanannyira ismeretlen a nemzetközi porondon, mint mi. A Corvinul ellen tavaly megtanultuk, hogy nem egy, hanem két meccsben kell gondolkodni, az a lényeg, hogy az első mérkőzés szoros legyen. Hátul vannak kisebb gondjaink, ugyanúgy négy belső védőnk van a három helyre, de legalább Osváth Attila visszatért, ha még nem is kilencven percre, vele már kalkulálhatunk. Az ukrán csapatot sikerült feltérképeznünk, a támadójátékuk kifejezetten veszélyes. Ja, és még valami: annyi ballábas játékos szerintem egy csapatban nincs a világon, mint a Zsitomirban, a vasárnapi, Karpati Lviv elleni mérkőzésen hatot is számoltam a kezdőben, és még becseréltek egyet…”

Ezek után csak remélni lehet: csütörtökön bal lábbal kelnek fel az ukránok…