Paksi rövidzárlat Eperjesen: a háromgólos vereség után messze került a rájátszás

Ahol – más hírességek mellett – Prokopp Sándor olimpiai bajnok sportlövő, Németh Imre úgyszintén olimpiai bajnok kalapácsvető, a fénykorában a világ legjobb női teniszezőjének számító Martina Hingis, vagy éppen a szinte mindenkinél különbül író Márai Sándor meglátta a napvilágot, ott sétálgattak csütörtök délelőtt a Paks és a Zsitomir játékosai.

Félreértés ne essék, nem együtt járták Kassa gyönyörű Fő utcáját, de egy-két sarkon szembetalálkoztak, hogy aztán egy „Hello!” kíséretében elballagjanak egymás mellett. Afelől nincs kétségünk, hogy bár az esti meccsel kapcsolatban más elképzeléseik voltak, egyvalamiben közös nevezőre jutottak: a XIV.-XV. században emelt Szent Erzsébet-dómmal az élen csodás építmények sorát „felvonultató” óvárosnál szebbet és hangulatosabbat nem sok helyen látni.

Hogy a Konferencialiga-selejtező első felvonását nem Kassán, hanem a 40 kilométerre fekvő Eperjesen rendezték, ne tévesszen meg senkit. Mivel a három és fél éve tartó orosz-ukrán háború miatt az ukrán csapatok nem játszhatják otthonukban a hazai kupatalálkozóikat, a fennállása során a nemzetközi porondra először kilépő Polisszja Szlovákiában lelt „albérletre”. Mint azt az 1959-ben alapított klub csapatvezetője elújságolta, eredetileg úgy volt, hogy Kassán fogadják ellenfeleiket, de miután az Európai Labdarúgó Szövetség nem engedte rajthoz állni a DAC-ot, az FC Kosice ugrott be a helyére, minek következtében a Zsitomir kereshetett új meccshelyszínt.

Öt napjuk volt arra, hogy mindent elrendezzenek, végül a kezdetben majdhogynem lehetetlennek tűnő feladatot megoldották – kapóra jött nekik, hogy májusban adták át az azóta már a nyár eleji U21-es Európa-bajnokság három csoportmeccsének és egy negyeddöntőjének is otthont adó Futbal Tatran Arénát. Hogy megfelelő szállás csak az onnan félórányi autóútra fekvő Kassán volt, már senkit nem zavart – a Paks is az óváros széli hotelben foglalt szobákat.

A 20 órára kiírt kezdés előtt két és fél órával csekkolt ki a magyar csapat a szállodából, 18 órakor már meg is érkezett a 6500 zöld, illetve fehér székkel felszerelt, a paksi stadionra szerfelett hajazó eperjesi létesítménybe. Bognár György szokása szerint az öltözőben hirdette ki a kezdő tizenegyet, de csak megismételte a múlt csütörtöki, maribori „névsorolvasást”: ugyanannak a csapatnak szavazott bizalmat, amelynek a szlovéniai visszavágón. Mi tagadás, az jó húzás volt: a hazai 1–0-t a továbbjutást érő idegenbeli 1–1 követte.

Azt hozzá sem kellene tenni, hogy a Paksban kizárólag magyar futballisták kaptak lehetőséget, azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a Polisszja vezetőedzője, a korábbi 100-szoros válogatott Ruszlan Rotan is csak honfitársait vetette be: a hírek szerint a Magyar Kupa-győztesnél tízszer nagyobb büdzséből gazdálkodó Zsitomir 32 fős keretében hiába található 14 légiós a Transfermarkt adattára szerint, 11 ukrán alkotta a kezdőt.

A Zsitomir játékosai ukrán zászlóval a vállukon vonultak ki a kezdéshez, amely előtt a mintegy száz paksi drukker elénekelte a Himnuszt. Noha a lelátón többszáz ukrán szurkoló is helyet foglalt, az első percekben inkább a magyarokat lehetett hallani, és a 10. percben akár gólt is kiálthattak volna, ha Zeke Márió gyönyörűen, ollózó mozdulattal középre tett labdájával Tóth Barna be tud fordulni… A 13. percben már a másik kapu előtt adódott veszély, de Olekszandr Andrijevszkij 20 méteres lövését szögletre tolta Kovácsik Ádám, akinek a 16. percben is akadt dolga: Borisz Krusinszkij helyzeténél védett szépen.

A 21. perc a Paksnak hozhatott volna szerencsét, ám Hinora Kristóf beadását követően Tóth Barna nem tudta igazán erősen megfejelni a labdát, ami így Jevhen Volinec ölében landolt. Három perccel később volt ok az ijedtségre: Zeke önfeláldozó módon, becsúszva adott be, csakhogy azzal a lendülettel nekiesett a reklámtáblának, rövid időre lent is maradt, de aztán – a fejét és a könyökét fájlalva – visszatért.

A 32. percben már gólpasszt adhatott volna, ha a középre passzolt labdája után a jobb alsó sarkot 16 méterről megcélzó Windecker József nem téved néhány centit… A 38. percben a meccs addigi legnagyobb védését mutatta be Kovácsik: Nikita Kravcsenko gurított középre a jobb oldalról, középen érkezett Olekszandr Filippov, és négy méterről, sarokkal kapura húzta a labdát, de a Paks kapusa szenzációs reflexszel hárított. A 41. percben azonban már nem volt „menekvés”: Krusinszkij a bal oldalról tette középre a labdát, Andrijevszkijnek pedig nem okozott gondot, hogy nyolc méterről a kapu közepébe lőjön (1–0).

Fájdalom, ezzel még nem volt vége az első félidőnek: már a hosszabbításban jártunk, amikor Bogdan Lednev kiválóan betekert szabadrúgását Danilo Beszkorovajnij öt méterről fejelte a kapu bal oldalába. A negyven percig teljesen nyílt és „ikszes” meccs első játékrésze után így vezetett 2–0-ra a Zsitomir…

A folytatásra a sérvműtétje után újra bevethető Osváth Attila és Hahn János állt be Balogh Balázs és Haraszti Zsolt helyére. Aktívabbá vált a Paks, de az 55. percben így is a kilencszeres válogatott szélső, a Polisszja legjobbjának tartott Olekszij Huculjak lábában volt a harmadik gól, ám ott is maradt, miután 14 méterről eltévesztette a jobb alsó sarkot. Ami késett, sajnos nem múlott: Krusinszkij ment el a bal oldalon, középre gurított, Lednev meg úgy lőtt 10 méterről a kapu jobb oldalába, hogy a labda még egy védőn is megpattant… (3–0).

A háromgólos különbség sem volt kicsit, de félő volt, hogy több lesz közte: a Zsitomir láthatóan élvezte a játékot, a Paks pedig nagyon szenvedett. Az ukránok nem egyszer növelhették volna előnyüket, de hol a jobbnál is jobb helyzetet akartak teremteni, hol Kovácsik mentett bravúrral. Amikor nagyon kellett, Volinec is bizonyította, hogy érti a dolgát: a 79. percben Horváth Kevin ugratta ki remekül Hahnt, ám a támadó 12 méteres lövésénél nagyot védett a Polisszja kapusa.

A 83. percben rövid időre felcsillant a remény, Vécsei lőtt 15 méterről a kapuba, de a VAR jelzett… A svéd játékvezető, Joakim Östling kiment, hogy visszanézze a magyar támadást, és az „elemzés” végén arra jutott, hogy az akció során Osváth szabálytalankodott ellenfelével szemben, így középkezdés helyett szabadrúgás következett.

A hétperces ráadásra egy ukrán kiállítás maradt (Bogdan Mihajlicsenko szállt bele Szabó Jánosba), de szépítő gólra nem futotta, így a Paks igencsak távol került a rájátszástól. Halvány, sőt nagyon halvány remény azért maradt, de a jövő csütörtöki visszavágón nemhogy kisebbfajta, hatalmas csodát kellene tenniük a zöld-fehéreknek…