Péni István az olimpiáról, szerb menyasszonyáról és kedvenc hobbijáról is beszélt

„Számomra mindig fontos volt a tanulás, a szüleim is pártolták, hogy ez legyen az első. Miután végeztem a Városmajori Gimnázium német nyelvi osztályán, felmerült, hogy Amerikában tanuljak, de végül a Corvinus angol nyelvű gazdálkodási és menedzsment képzése mellett döntöttem. A rendes mintatantervet a sportolás mellett nem tudtam vállalni, mindig fele annyit tudtam elvégezni, így hat és fél évig csináltam, amiben benne volt egy féléves szakmai gyakorlat a Wizz Airnél hálózatfejlesztő gyakornokként. Azt tervezem, hogy jelentkezem a mesterképzésre is, de hogy mikor fogom elkezdeni a civil pályát, nem tudom, mivel célom, hogy a 2032-es, vagy akár a 2036-os olimpiáig versenyezzek” – meséli a 27 éves klasszis.

A sport és a tanulás melletti kevés szabadidejét igyekszik menyasszonyával, a szerb válogatott sportlövő Szanja Vukasinoviccsal tölteni.

„2015 óta, azaz kilenc éve vagyunk együtt, Szanja a Covid óta lakik velem itt Magyarországon állandó jelleggel” – árulta el Péni. „Angolul beszélünk, de nagyon jó a nyelvérzéke, tanár nélkül megtanult magyarul, hogy édesanyámmal tudjon kommunikálni. Szinte hibátlanul beszéli a nyelvünket – én szerbül sajnos nem tudok, de sokkal több időt töltöttünk Magyarországon.”

Ha jut rá idő, a junior olimpiai bajnok sportoló szívesen időzik a természetben.

„Szeretek horgászni, vadászni, a lényeg a természet közelsége. Legutóbb ősszel horgásztam, akkor egy méteres csukát fogtam, ami azért nem rossz, és a fácánhajtáskor is eredményes voltam, így karácsonykor fácánleves is került az asztalra” – mesélte az olimpiai 5. helyezett sportlövő.

S hogy mit vár magától Franciaországban?

„Ha jobban teljesítek, mint Tokióban, azzal maradéktalanul elégedett leszek. Sportlövészetben kijelenteni, hogy csak az érem jöhet szóba, nem lehet, de természetesen nekem is ez az álmom” – jelentette ki Péni, aki nagyon várja már az ötkarikás viadalt. „Nekem ez a harmadik olimpiám lesz, és most először nem az olimpiai faluban leszünk, hanem két órára Párizstól. Szeretem egyébként a francia fővárost, voltam többször is – először öt-hat éves koromban, meg is vannak a fényképek, mögöttünk az Eiffel-toronnyal.”