)
Az ETO FC Győr csapatkapitánya a Csákvár ellen az 56. percben állt be utolsó tétmérkőzésén. A győri közönség már ekkor hosszan éltette, skandálta a nevét.
A végén aztán megköszönte a szurkolóknak, a tábornak a támogatást, amit tőlük kapott pályafutása során.
– Itt kezdtem Győrben, és itt is fejeztem be, azt hiszem, így volt kerek a karrierem – mondta a 36 évesen visszavonult futballista. – Szép fogadtatásban részesítettek a nézők, bevallom, meg is könnyeztem a búcsút. Tudtam, egyszer eljön ez a nap is, és a családom, a barátok, a csapattársak, a vezetők és a szurkolók is szép emlékké tették. Sok ajándékot kaptam, még nem is volt időm átnézni. Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki kijött az utolsó mérkőzésemre.
)
Persze sok más emlékezetes meccse is volt Priskinnek a hosszú évek alatt. Játszott Angliában a Watfordban, az Ipswich Townban, a QPR-ban, a Swansea Cityben, a Derby Countyban. Kipróbálhatta magát Oroszországban (Alanyija Vlagyikavkaz), Izraelben (Makkabi Haifa) és szülőhazájában, Szlovákiában (Slovan Bratislava) is. Itthon a Ferencvárosban és a Haladásban is megfordult.
– Semmit sem bántam meg, szerintem mindennek így kellett alakulnia, szép pályafutásom volt. Olyan ember vagyok, aki mindig előretekint, nem rágódom a múlton. Már vannak terveim, mihez kezdek a jövőben. Szeretném megszerezni a B-licences edzői papírt, és beiratkozom a Soproni Egyetem sportvezetői szakára, ősztől megint tanulni fogok – árulta el a volt csatár. – Győr az otthonom, szívesen maradnék a klubnál valamilyen formában, de erről még nem beszéltem a vezetőkkel, majd meglátjuk.
Ilyenkor persze előtörnek az emlékek, Priskin is szívesen gondolt vissza a nagy meccseire. A szurkolóknak a norvégok ellen lőtt hazai Eb-pótselejtezős bomba gólja ugrik be elsőre.
– Hát, igen, az tényleg emlékezetes volt. Hosszú idő után jutottunk ki Európa-bajnokságra, és ott, Franciaországban is jól szerepeltünk, megnyertük a csoportunkat. Meg is tartottam a norvégok elleni hazai meccs teljes szerelését, mezt, nadrágot, sportszárat, cipőt. Nagy becsben tartom ezeket. De legalább annyira büszke vagyok arra, hogy felvidéki, révkomáromi srácként tíz évig tagja lehettem a magyar válogatottnak. Mindig erre vágytam, erről álmodoztam kisgyerekként, és sikerült.
)
)
)
)
)
)
)
)
)