„Ha szól a sziréna, játékosok és szurkolók rohannak az óvóhelyre” – nyerhet a Fradi a Kijev ellen a Dinamo legendája szerint

Sinkovics Gábor 14:15 - 06. november 2024.

Kavarognak bennünk az emlékek Rácz Lászlóval kapcsolatban. A 63 esztendős, egykori 47-szeres szovjet válogatott labdarúgó játszott ellenünk az Irapuatóban rendezett gyászos kimenetelű, 6–0-ra elveszített világbajnoki mérkőzésen. De Rácz, a remek képességű középpályás évekkel később a mi labdarúgásunkat segítette, a Ferencváros alkalmazásában. Csütörtökön (M4 Sport, 21 óra) Hamburgban, Európa-liga-találkozón csap össze Rácz László két egykori klubja, a Dinamo Kijev és az FTC.

Ukrajnában sokadrangú kérdéssé vált a futball. Az orosz agresszor támadása, a háború átírta a hétköznapokat, szenvedést, fájdalmat és nélkülözést okozva. De ahol csak lehet, megpróbálnak túlélni, sőt élni a helyiek. Kárpátalján ugyanúgy besorozzák az ukrán hadseregbe az ott élő magyarokat, mint az ország többi részén, de ott legalább nem dúlnak harcok. Így aztán Rácz László futballszakemberként dolgozhat.

„Nagyjából egy éve vagyok a Munkácsi Labdarúgó Akadémia kurátora – mondta. – Több száz gyerekünk van, és irigylésre méltó infrastruktúránk, köszönhetően a magyar államnak. Ugyanúgy, mint Erdélyben és Újvidéken, itt Kárpátalján is sokat költöttek az utánpótlás-nevelésre, futballfejlesztésre. Mondhatnám, hogy öröm itt dolgozni, ha nem dúlna az országban háború. Munkácsnak egyébként NB III-as felnőttcsapata volt, de a háború kirobbanása után megszűnt. Maradtak a gyerekek, a 2008-as korosztálytól kezdve a 2015-ösig. Rengeteg a tehetség, s ezt azért is fontos hangsúlyoznom, mert Ukrajnában a harcok közepette is zajlik az első osztályú bajnokság, és a legtöbb klubnál néhány idegenlégióst leszámítva saját nevelésű ifjak kapnak lehetőséget. Nekem eddig szerencsére egyetlen barátom vagy ismerősöm sem esett el a háborúban. De már az is felkavarja az embert, ha látja, hogy megy egy meccs Ukrajnában, aztán megszólal a sziréna, és a játékosok úgy, szerelésben, a nézőkkel együtt menekülnek az óvóhelyre. Ha nem lennék már hatvanhárom, talán én is a fronton harcolnék, mert hatvanéves korig itt bárkit behívhatnak katonának.”

Olykor Kijev is az orosz támadások célpontja, így a Dinamo, az ukránok büszkesége, semleges helyszínen, Hamburgban fogadja a Ferencvárost. Történelmi meccs lesz ez is, csakúgy, mint az 1975. május 14-én Bázelban rendezett mérkőzés. A Kijev akkor a KEK-döntőben csapott össze a Fradival, és a finálé 3–0-s szovjet győzelmet hozott. Bombaerős alakulat volt, Oleg Blohinnal és a többiekkel. Látszólag most esélyesebbnek tűnik a Ferencváros, már csak a háború okozta sokkhatások miatt is, de Rácz óvatosságra inti a magyar bajnokot.

Számomra óriási megtiszteltetés volt a Ferencvárosnál dolgozni. Néhány éve már jártam az FTC új stadionjában, s mondhatom, lenyűgöző létesítmény. Budapesten ritkán vagyok, annál többször Kisvárdán, mert a munkácsi és kisvárdai akadémia szoros kapcsolatban áll. Sajnos a csütörtök esti hamburgi találkozóra nem tudok elutazni, bár szívesen megnézném. A Fradi, ahogy hallom és olvasom, főként légiósokból áll, más utat választott, mint a Dinamo, a kijevi klub egyre inkább a saját gyerekeire épít. A magyar szurkolók is láthatják csütörtökön, hogy milyen tehetséges ifjakról van szó. A Dinamo vezeti a bajnokságot, de nemzetközi porondon eddig csalódást okozott. Épp most, a Fradi ellen szeretne javítani, és úgy vélem, a Ferencvárosnak csak akkor lehet esélye a győzelemre, ha jó formában és százszázalékos erőbedobással játszik